Ideiglenes változat
GERARD HOGAN
FŐTANÁCSNOK INDÍTVÁNYA
Az ismertetés napja: 2019. szeptember 12.(1)
C‑524/18. sz. ügy
Dr. Willmar Schwabe GmbH & Co. KG
kontra
Queisser Pharma GmbH & Co. KG
(a Bundesgerichtshof [szövetségi legfelsőbb bíróság, Németország] által benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem)
„Előzetes döntéshozatal iránti kérelem – Közegészség – Tájékoztatás és fogyasztóvédelem – 1924/2006/EK rendelet – Élelmiszerekkel kapcsolatos, egészségre vonatkozó állítások – A 10. cikk (1) és (3) bekezdése – Az egészségre vonatkozó egyedi állítás »kísérésének« fogalma – Általános, nem egyedi kedvező hatásokra való hivatkozás – Tudományos bizonyítékok szolgáltatására vonatkozó kötelezettség – Hatály”
1. Ha az étrend‑kiegészítők csomagolása a csomagolás elülső oldalán egészségre vonatkozó általános állításokat tartalmaz, megállapítható‑e, hogy a gyártó megfelelt az 1924/2006 rendelet(2) 10. cikkének (3) bekezdésében szereplő azon követelménynek, hogy ilyen állítás „csak akkor közölhető, ha azt a 13. vagy 14. cikkben meghatározott listában szereplő egészségre vonatkozó egyedi állítás is kíséri”, amennyiben az ilyen egészségre vonatkozó egyedi állítást a csomagolás hátoldalán tüntették fel? Lényegében ez az a fő kérdés, amelyet a Bíróságnak a Bundesgerichtshof (szövetségi legfelsőbb bíróság, Németország) erre irányuló előzetes döntéshozatal iránti kérelme folytán meg kell vizsgálnia.
2. A tudományos bizonyítékokra vonatkozó kérdéssel Bobek főtanácsnok C‑177/15. sz., Nelsons ügyre vonatkozó indítványa foglalkozott már.(3) Ennek tükrében – a Bíróság kérésének megfelelően – azt javaslom, hogy a jelen indítvány kizárólag a 10. cikk (3) bekezdésének értelmezésére irányuló kérdés megválaszolására szorítkozzon. Mindezek előtt meg kell határozni a releváns jogi hátteret.
Jogi háttér
Az uniós jog
3. Az 1924/2006 rendelet (1) preambulumbekezdésében az szerepel, hogy „[a] Közösség területén címkézett és reklámozott élelmiszereken egyre nagyobb számban tüntetnek fel táplálkozásra és egészségre vonatkozó állításokat. A fogyasztók magas szintű biztonságának biztosítása és választásuk megkönnyítése érdekében a forgalomba hozott termékeknek […] biztonságosnak kell lenniük, és azokat megfelelő címkével kell ellátni”.
4. A (16) preambulumbekezdés szerint emellett „[f]ontos, hogy az élelmiszereken feltüntetett állítások a fogyasztó számára érthetőek legyenek, és helyénvaló valamennyi fogyasztó védelme a megtévesztő állításokkal szemben. Ugyanakkor a megtévesztő és összehasonlító reklámról szóló, 1984. szeptember 10‑i 84/450/EGK tanácsi irányelv elfogadása óta az Európai Unió Bírósága szükségesnek tartotta a reklámügyekre vonatkozó ítéletek meghozatalakor a feltételezett tipikus fogyasztóra gyakorolt hatás megvizsgálását. E rendelet – az arányosság elvével összhangban és a benne foglalt védelmi intézkedések hatékony alkalmazása érdekében – a Bíróság által értelmezett, kellőképpen tájékozott, figyelmes és körültekintő átlagfogyasztót veszi viszonyítási alapul, figyelembe véve a társadalmi, kulturális és nyelvi tényezőket, ugyanakkor rendelkezik azon fogyasztók kihasználásának megakadályozásáról, akik jellemzőik alapján különösen kiszolgáltatottak a megtévesztő állításokkal szemben.”.
5. A (23) preambulumbekezdés előírja, hogy „az egészségre vonatkozó állítások használatát csak a lehető legmagasabb színvonalú tudományos értékelést követően lehet engedélyezni a Közösségben. Ezen állítások összehangolt tudományos értékelése érdekében az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóságnak kell elvégeznie ezeket az értékeléseket”.
6. A 2. cikk (2) bekezdésének 1. pontja szerint az állítás „olyan közlés vagy ábrázolás – beleértve a képi, grafikus vagy jelképes ábrázolás bármely formáját –, amely a közösségi vagy nemzeti jogszabályok szerint nem kötelező, és amely kijelenti, sugallja vagy sejteti, hogy az élelmiszer különleges jellemzőkkel rendelkezik”.
7. A 2. cikk (2) bekezdésének 5. pontja továbbá előírja, hogy egészségre vonatkozó állítás „bármely olyan állítás, amely kijelenti, sugallja vagy sejteti, hogy az adott élelmiszer, élelmiszercsoport vagy annak valamely alkotóeleme és az egészség között összefüggés van”.
8. Az 5. cikk (1) bekezdésének a) pontja úgy rendelkezik, hogy „[a] tápanyag‑összetételre és egészségre vonatkozó állítások alkalmazása csak a következő feltételek teljesülése esetén megengedett: a) általánosan elfogadott tudományos bizonyítékok igazolják, hogy az állítás tárgyát képező tápanyag vagy egyéb anyag jelenléte, hiánya vagy csökkentett mennyisége az élelmiszerben vagy élelmiszercsoportban bizonyítottan kedvező táplálkozási vagy élettani hatással bír”.
9. A 6. cikk (1) bekezdése szerint „[a] tápanyag‑összetételre és egészségre vonatkozó állításokat általánosan elfogadott tudományos bizonyítékokra kell alapozni, és azokkal kell alátámasztani”.
10. A 10. cikk (1) bekezdése előírja, hogy „[t]ilos az egészségre vonatkozó állítások alkalmazása, kivéve ha azok a II. fejezetben foglalt általános követelményeknek és az e fejezetben foglalt különös követelményeknek megfelelnek, ha azokat e rendelettel összhangban engedélyezik, és ha azok a 13. és 14. cikkben meghatározott engedélyezett állítások listáján szerepelnek”.
11. A 10. cikk (3) bekezdése előírja, hogy „[a] tápanyag vagy az élelmiszer – általában az egészségre vagy az egészséggel kapcsolatos jó közérzetre gyakorolt – általános, nem részletezett [helyesen: nem egyedi] kedvező hatásaira való hivatkozás csak akkor közölhető, ha azt a 13. vagy 14. cikkben meghatározott listában szereplő egészségre vonatkozó egyedi állítás is kíséri”.
12. A 13. cikk (1) bekezdése előírja, hogy az „egészségre vonatkozó olyan állítások, amelyek az alábbiak leírását vagy említését tartalmazzák: a) a tápanyag vagy egyéb anyag szerepe a növekedésben, fejlődésben és a szervezet működésében; vagy b) pszichés állapot és magatartás; […] amelyeket feltüntetnek a (3) bekezdésben meghatározott listán, a 15–19. cikkben megállapított eljárások lefolytatása nélkül is alkalmazhatók, amennyiben: i. általánosan elfogadott tudományos bizonyítékokon alapulnak; és ii. az átlagos fogyasztó számára jól érthetőek”.
13. A 13. cikk (3) bekezdése előírja, hogy „[a] Bizottság [az Európai Élelmiszer‑biztonsági Hatósággal] folytatott konzultációt követően […] a 25. cikk (3) bekezdésében említett ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárásnak megfelelően elfogadja az e rendelet nem alapvető fontosságú elemeinek kiegészítéssel történő módosítására irányuló, engedélyezett állítások (1) bekezdésben említett közösségi listáját és az állítások alkalmazására vonatkozó valamennyi szükséges feltételt [helyesen: a 25. cikk (3) bekezdésében említett, ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárásnak megfelelően, e rendelet nem alapvető fontosságú elemeinek kiegészítéssel történő módosításaként elfogadja az (1) bekezdésben említett engedélyezett állítások közösségi listáját és az ezen állítások alkalmazásához szükséges összes feltételt]”.
14. A 432/2012 bizottsági rendelet(4) 1. cikkének (1) és (2) bekezdése előírja, hogy „[a]z élelmiszerekkel kapcsolatos, egészségre vonatkozó állítások 1924/2006/EK rendelet 13. cikkének (3) bekezdésében említett listáját e rendelet melléklete tartalmazza. Az (1) bekezdésben említett, egészségre vonatkozó állítások a mellékletben megállapított feltételekkel alkalmazhatók élelmiszerekre”.
15. A mellékletben szerepel a B‑vitamin, B6‑ és B12‑vitamin formájában, amely két forma vonatkozásában egyebek mellett az az állítás alkalmazható, hogy „részt vesz a normál energiatermelő anyagcsere‑folyamatokban”, valamint a cink, amelynek az esetében egyebek mellett az az állítás alkalmazható, hogy „hozzájárul a normál szellemi működés fenntartásához”.
16. A melléklet továbbá meghatározza, hogy az adott állítás csak olyan élelmiszer esetében alkalmazható, amely az 1924/2006 rendelet mellékletében felsorolt „[vitamin(ok) neve]‑ és/vagy [ásványi anyag(ok) neve]‑forrás” címsorban szereplő állítás szerint legalább B6‑, B12‑vitaminforrás vagy cinkforrás.
17. Az 1924/2006 rendelet melléklete az említett címsorban előírja, hogy „[a]z állítás, amely szerint az élelmiszer vitamin‑ és/vagy ásványianyag‑forrás, valamint a fogyasztó számára vélhetően ugyanezzel a jelentéssel bíró bármely állítás csak akkor alkalmazható, ha a termék legalább a 90/496/EGK irányelv mellékletében meghatározott jelentős mennyiséget, vagy a vitaminok és ásványi anyagok, valamint egyes más anyagok élelmiszerekhez történő hozzáadásáról szóló, 2006. december 20‑i 1925/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet 6. cikke szerint engedélyezett eltérések által megállapított mennyiséget tartalmaz”.
18. Végezetül a 2013/63 bizottsági végrehajtási határozattal(5) az 1924/2006 rendelet 10. cikke szerinti egészségre vonatkozó állítások különös feltételeinek végrehajtásáról szóló iránymutatásokat (a továbbiakban: iránymutatások) fogadtak el.
19. Az iránymutatások 3. szakaszának első bekezdése kimondja, hogy „a 10. cikk (3) bekezdése bizonyos feltételek mellett, előzetes engedély nélkül lehetővé teszi az olyan egyszerű és figyelemfelkeltő állítások alkalmazását, amelyek az élelmiszer – általában az egészségre vagy az egészséggel kapcsolatos jó közérzetre gyakorolt – általános, nem részletezett [helyesen: nem egyedi] kedvező hatásaira hivatkoznak. Az ilyen állítások alkalmazása segítségére lehet a fogyasztóknak, mivel számukra érthetőbb üzeneteket közvetítenének. Ezeket azonban a fogyasztók könnyen félreérthetik és/vagy félreértelmezhetik, aminek a hatására az élelmiszer más/jobb kedvező egészségügyi hatását képzelhetik a tényleges hatás mögé. Ezért az általános, nem részletezett [helyesen: nem egyedi] egészségügyi hatásra való hivatkozáskor ezen hivatkozások kíséretében fel kell tüntetni az uniós nyilvántartásban szereplő, engedélyezett egészségre vonatkozó állítások listájáról valamely konkrét [helyesen: egyedi,] egészségre vonatkozó állítást. A rendelet alkalmazásában az általános, nem részletezett [helyesen: nem egyedi] kedvező egészségügyi hatásokra hivatkozó állítást kísérő, konkrét [helyesen: egyedi], engedélyezett, egészségre vonatkozó állítást az általános állítás »mellett« vagy »után« kell feltüntetni”.
20. Emellett a 3. szakasz második bekezdése kimondja, hogy „az engedélyezett állítások listájáról származó konkrét [helyesen: egyedi] állításoknak össze kell függniük az általános hivatkozással. Mivel ez a hivatkozás általánosabb, pl. »az egészség érdekében«, az engedélyezett listáról több állítás is alkalmazható kíséretként. Mindemellett nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a 10. cikk az egészségre vonatkozó állítások kontextusáról szabályokat ír elő, és mivel a 10. cikk kifejezetten a II. és IV. fejezet szabályaira hivatkozik, ha a szereplők eleget kívánnak tenni a 10. cikk (3) bekezdésében előírt követelményeknek, ezeket a szabályokat szintén figyelembe kell venniük. Ezért, hogy elkerüljék a fogyasztók félrevezetését, az élelmiszer‑vállalkozók felelőssége bemutatni az élelmiszer általános, nem részletezett [helyesen: nem egyedi] előnyeire való hivatkozás és a konkrét [helyesen: az egyedi], kísérő, engedélyezett egészségre vonatkozó állítás közötti kapcsolatot”.
21. Végezetül a 3. szakasz harmadik bekezdése szerint „[a] tudományos értékelés során az engedélyezésre benyújtott néhány állítást túl általánosnak vagy nem kellően meghatározottnak [helyesen: egyedinek] ítéltek az értékeléshez. Az ilyen állításokat nem lehet engedélyezni, ezért ezek a tápanyag‑összetételre és egészségre vonatkozó állítások uniós nyilvántartásának nem engedélyezett állításainak listáján szerepelnek. Ez nem zárja ki, hogy ezek az állítások hasznot húzhassanak a 10. cikk (3) bekezdésében előírt rendelkezésekből, így ezeket jogszerűen alkalmazni lehet, amennyiben e cikk értelmében kíséretükben fel van tüntetve az egyik [egyedi] állítás az engedélyezett egészségügyi állítások listájáról”.
22. Az Európai Bizottság közzétette az élelmiszerekre alkalmazott, tápanyag‑összetételre és egészségre vonatkozó állítások közösségi nyilvántartását.(6) A B‑vitaminra vonatkozóan 40 nem engedélyezett állítást tartalmaz, ezek közül öt állítás a B2‑vitaminra, míg hat állítás a B12‑vitaminra vonatkozik, továbbá szerepel benne hét nem engedélyezett állítás a cinkre vonatkozóan. Úgy tűnik, a nem engedélyezett állítások egyike sem felel meg a jelen ügyben szóban forgó állításoknak.
A nemzeti jog
23. A Gesetz gegen den unlauteren Wettbewerb (a tisztességtelen verseny tilalmáról szóló törvény; a továbbiakban: UWG)(7) 3. §‑ának (1) bekezdése kimondja, hogy „tilos az olyan kereskedelmi gyakorlatok alkalmazása, amelyek a versenytársak, fogyasztók vagy más piaci szereplők érdekeit jelentősen érinthetik”.
24. Az UWG 5. §‑a (1) bekezdésének 1. pontja szerint „[t]isztességtelen versenyjogi magatartásnak minősül a megtévesztő kereskedelmi gyakorlat. A kereskedelmi gyakorlat megtévesztő, ha az valótlan adatokat alkalmaz, vagy megtévesztésre alkalmas egyéb adatokat alkalmaz az alábbi körülmények tekintetében: 1. az áru vagy szolgáltatás lényeges tulajdonságai, úgymint a hozzáférhetőség, a jelleg, a kivitelezés, az előnyök, a kockázatok, az összetétel, a tartozékok, a gyártás, szállítás vagy szolgáltatás módja és ideje, az adott célra való alkalmasság, a lehetséges felhasználás, a mennyiség, a tulajdonságok, az ügyfélszolgálat és a panaszkezelés, a földrajzi vagy kereskedelmi eredet, a használattól várható eredmények, valamint az árun vagy a szolgáltatáson végrehajtott vizsgálatok eredménye és főbb jellemzői”.
25. A Lebensmittel‑, Bedarfsgegenstände‑ und Futtermittelgesetzbuch (az élelmiszerekről, a közszükségleti cikkekről és a takarmányokról szóló törvénykönyv; a továbbiakban: LFGB)(8) 11. §‑ának (1) bekezdése úgy rendelkezik, hogy „[t]ilos élelmiszert megtévesztő megjelöléssel, adattal vagy megjelenítésben forgalomba hozni, illetve élelmiszereket általában vagy egyedi esetekben megtévesztő ismertetéssel vagy egyéb megtévesztő állításokkal hirdetni. A megtévesztés különösen akkor valósul meg, ha: 1. valamely élelmiszer esetében a megtévesztésre alkalmas megjelölést, adatot, megjelenítést, ismertetést vagy az élelmiszer tulajdonságaira, különösen a típusára, minőségére, összetételére, mennyiségére, eltarthatóságára, eredetére, származására vagy gyártásának, illetve előállításának módjára vonatkozó egyéb állítást használnak”.
A tényállás, az eljárás és az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdések
26. A Dr. Willmar Schwabe GmbH & Co. KG (a továbbiakban: felperes) a ginkgolevél‑kivonatot tartalmazó növényi gyógyszer előállításával és forgalmazásával foglalkozik, amelyet az organikus agyi szindróma, így különösen memória‑ és koncentrációs zavarok tüneti kezelésére engedélyeztek.
27. A Queisser Pharma GmbH & Co. KG (a továbbiakban: alperes) a Doppelherz aktiv Ginkgo + B‑Vitamine + Cholin (Doppelherz aktív ginkgo + B‑vitaminok + kolin) elnevezésű étrend‑kiegészítőt értékesíti, amely összesen nyolc összetevőből áll, amelyek között szerepel a kolin, a cink, a ginkgolevél‑kivonat, valamint a B1‑ (tiamin), B2‑, B5‑ (pantoténsav) és a B12‑vitamin.
28. A külső csomagolás elülső oldalán szerepel a „B‑Vitamine und Zink für Gehirn, Nerven, Konzentration und Gedächtnis” (az agy‑ és idegműködést, valamint a koncentrációt és a memóriát támogató B‑vitamin és cink) állítás.
29. A külső csomagolás hátoldalán több állítás szerepel, amelyek közül a következő – az agy, az idegek, a koncentráció és a memória vonatkozásában – a B‑vitaminokra és a cinkre vonatkozik:
„A B1‑ és B12‑vitamin hozzájárul a normál energiatermelő anyagcsere‑folyamatokhoz és az idegrendszer normál működéséhez, valamint a megfelelő szellemi teljesítőképességhez.
A B1‑vitaminhoz hasonlóan a B2‑vitamin is a normál energiatermelő anyagcsere‑folyamatokban és az idegrendszer normál működésében játszik szerepet. Emellett védi a sejteket az oxidációs stresszel szemben.
A cink nyomelem segíti a normál kognitív funkciók működését, valamint védi a sejteket az oxidációs stresszel szemben.”
30. A csomagolás hátoldalán a B‑vitaminokra vonatkozó további – az agy, az idegek, a koncentráció és a memória tekintetében megfogalmazottakon kívüli – állítások, valamint más összetevőkre vonatkozó további állítások is szerepelnek.
31. A felperes eljárást indított a Landgericht Düsseldorf (düsseldorfi regionális bíróság, Németország) előtt, azt állítva, hogy a külső csomagolás elülső oldalán szereplő állítások sértik az 1924/2006 rendelet 5. cikke (1) bekezdésének a) pontját, 6. cikkének (1) bekezdését és 10. cikkének (1) bekezdését, valamint az UWG 5. §‑ának (1) bekezdését és az LFGB 11. §‑ának (1) bekezdését. A Landgericht Düsseldorf (düsseldorfi regionális bíróság) a 2014. augusztus 28‑i ítéletével elutasította a kérelmet.
32. A 2016. június 30‑i ítéletével az Oberlandesgericht Düsseldorf (düsseldorfi regionális felsőbíróság, Németország) a felperes fellebbezését elutasította, arra hivatkozva, hogy a külső csomagolás elülső oldalán szereplő állítás nem sérti a rendelet 10. cikkének (1) vagy (3) bekezdését.
33. Az Oberlandesgericht Düsseldorf (düsseldorfi regionális felsőbíróság) megállapította, hogy az állítás egészségre vonatkozó általános, nem egyedi állítás, amelyet a csomagolás hátoldalán egészségre vonatkozó egyedi állítások, köztük a B1‑, B5‑ és B12‑vitaminra, valamint a cinkre vonatkozó állítások kísértek. Ezenfelül az Oberlandesgericht Düsseldorf (düsseldorfi regionális felsőbíróság) megállapította, hogy a rendelet 10. cikkének (3) bekezdése nem határozott meg konkrét követelményeket arra nézve, hogy az egyedi állításoknak miként kell kísérniük valamely általános állítást.
34. Az Oberlandesgericht Düsseldorf (düsseldorfi regionális felsőbíróság) ezenfelül megállapította, hogy ha a külső csomagolás elülső oldalán szereplő állítást egészségre vonatkozó egyedi állításnak kell tekinteni, akkor az megfelelne a 10. cikk (1) bekezdésében foglalt követelményeknek, mivel a külső csomagolás hátsó oldalán szereplő egyedi állításokra bizonyítékot szolgáltattak volna. Ugyanakkor az Oberlandesgericht Düsseldorf (düsseldorfi regionális felsőbíróság) kimondta, hogy kizárólag a szervezet konkrét funkciójára vonatkozó állítás tekinthető egészségre vonatkozó egyedi állításnak, itt azonban nem erről volt szó.
35. Az UWG 5. §‑ának (1) bekezdésére és az LFGB 11. §‑ának (1) bekezdésére vonatkozó jogalappal kapcsolatban az Oberlandesgericht Düsseldorf (düsseldorfi regionális felsőbíróság) megállapította, hogy a rendeletre vonatkozó megállapítására tekintettel ezekkel a rendelkezésekkel nem szükséges foglalkozni.
36. A felperes ezt követően a jogkérdésekre korlátozott különleges eljárás keretében a kérdést előterjesztő bírósághoz, a Bundesgerichtshofhoz (szövetségi legfelsőbb bíróság, Németország) fordult jogorvoslatért. A kérdést előterjesztő bíróság általánosságban megerősítette az Oberlandesgericht Düsseldorf (düsseldorfi regionális felsőbíróság) által a rendelet 10. cikkének (3) bekezdésére vonatkozóan adott értelmezést, azzal, hogy nem volt szükség a 10. cikk (1) bekezdésének alternatív vizsgálatára.
37. Ugyanakkor a kérdést előterjesztő bíróság megállapította, hogy az, hogy az egyedi állításoknak miként kell kísérniük az általános állításokat, valóban felvetett bizonyos kérdéseket a rendelet értelmezésével kapcsolatban, különösen, hogy úgy tűnik, hogy a különböző nyelvi változatok, valamint a kérdést előterjesztő bíróság korábbi ítélkezési gyakorlata alapján az általános és az egyedi állítások között közvetlen kapcsolatnak kell fennállnia, például az egyik állítástól csillagozással irányítva az olvasót a másik állításhoz.
38. Ezenfelül a kérdést előterjesztő bíróság megállapította, hogy a jelen ügy kimenetele attól is függ, hogy valamely egészségre vonatkozó általános állításnak, amellett, hogy az egészségre vonatkozó egyedi állítás kíséri, magának is tudományos bizonyítékokon kell‑e alapulnia, annak ellenére, hogy az egészségre vonatkozó ilyen általános állítások a 10. cikk (3) bekezdése alapján mentesülnek a rendeletben meghatározott engedélyezési eljárások alól.
39. E körülmények között a kérdést előterjesztő bíróság előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdéseket terjesztette elő:
„1) Az egészségre vonatkozó általános, nem egyedi kedvező hatásokra való hivatkozást az 1924/2006/EK rendelet 10. cikke (3) bekezdése értelmében véve »kíséri‑e« az e rendelet 13. vagy 14. cikkében meghatározott listában szereplő, egészségre vonatkozó egyedi állítás, amennyiben a hivatkozás a csomagolás elülső oldalán, a megengedett állítások pedig annak hátoldalán találhatóak, és az állítások ugyan – a közfelfogás alapján – tartalmilag egyértelműen a hivatkozásra utalnak, a hivatkozás azonban nem tartalmaz egyértelmű jelzést, például csillagozást a hátoldalon található állításokra vonatkozóan?
2) Biztosítani kell‑e az 1924/2006/EK rendelet 5. cikke (1) bekezdésének a) pontja és 6. cikkének (1) bekezdése értelmében vett tudományos bizonyítékokat az e rendelet 10. cikkének (3) bekezdése értelmében vett általános, nem egyedi kedvező hatásokra való hivatkozás esetén is?”
40. Írásbeli észrevételeket a felperes, az alperes és a Bizottság terjesztett elő, akik a szóbeli tárgyaláson is előadták érveiket.
Értékelés
Előzetes észrevételek
41. A felperes megjegyezte, hogy a kérdést előterjesztő bíróság kérdései a rendelet 10. cikke (3) bekezdésének értelmezésére irányulnak, holott a felperes szerint a Bíróságnak a 10. cikk (1) bekezdésének értelmezésével is foglalkoznia kellene.
42. A Bizottság szintén felvetette, hogy a Bíróságnak abban a kérdésben kellene állást foglalnia, hogy a több összetevő együttes hatására utaló, egészségre vonatkozó általános állításokat a rendelet alapján engedélyeztetni kell‑e.
43. Kiindulási pontként az állandó ítélkezési gyakorlatból az következik, hogy mivel az EUMSZ 267. cikk értelmében „csak a nemzeti bíróság határozhatja meg a Bíróság elé terjesztendő kérdéseket, a felek nem változtathatják meg azok szövegét”(9).
44. Ugyanakkor az is következik az állandó ítélkezési gyakorlatból, hogy a Bíróság további kérdésekkel is foglalkozhat, amennyiben úgy véli, hogy az a kérdést előterjesztő bíróság számára hasznos lehet.(10)
45. A jelen ügyben úgy vélem, hogy a kérdést előterjesztő bíróság első kérdésének megválaszolása érdekében először az általános és az egyedi állítások elhatárolásával kell foglalkozni, annak ellenére, hogy ezt a kérdést a nemzeti bíróság konkrétan nem terjesztette elő.
46. Ami a több összetevő együttes hatására utaló, egészségre vonatkozó általános állítások kérdését illeti, ez a kérdést előterjesztő bíróság második kérdéséhez kapcsolódik. Amint azt már megjegyeztem, a Bíróság azt kérte, hogy a jelen indítvány az első kérdésre korlátozódjon.
Az első kérdés
47. Az első kérdés lényegében arra irányul, hogy az egészségre vonatkozó általános állításokat miként kell kísérniük az egészségre vonatkozó egyedi állításoknak, azonban amint azt már fent megjegyeztem, véleményem szerint először is az egészségre vonatkozó általános, illetve egyedi állítások elhatárolásának kritériumait kell meghatározni.
Egészségre vonatkozó egyedi, illetve általános állítások
48. Az 1924/2006 rendelet 2. cikke (2) bekezdésének 5. pontja, amely az egészségre vonatkozó állításokat határozza meg, nem különböztet meg egymástól egyedi és általános állításokat. Hasonlóképpen nem tesz különbséget az 5. cikk (1) bekezdése sem, amely előírja, hogy az egészségre vonatkozó állításokat tudományos bizonyítékokkal kell alátámasztani, sem pedig a 10. cikk (1) bekezdése, amely az egészségre vonatkozó állítások 432/2012 bizottsági rendelet melléklete szerinti engedélyezett szövegének használatát írja elő.
49. A 10. cikk (3) bekezdése azonban kifejezetten rendelkezik az egészségre vonatkozó általános állítások használatáról, amelyekre „nem egyediként” hivatkozik, és előírja, hogy azokat az egészségre vonatkozó „egyedi” állításoknak kell kísérniük. Ez alapján egyértelműnek tűnik, hogy az egyedi és az általános állítások az egészségre vonatkozó állítások egymást kiegészítő részeit képezik, vagyis bármely állítás vagy egyedi, vagy általános.
50. Ezt alátámasztja Bobek főtanácsnok Nelsons ügyre vonatkozó indítványa, ahol a főtanácsnok megállapította, hogy a 10. cikk (3) bekezdése „nem kíván egy új kategóriát megadni a termékeken megjelenő állításokra, hanem inkább elismeri az egészségre vonatkozó állítások két, más‑más bánásmódot igénylő konkrét típusát – az általános és az egyedi állításokat”(11).
51. Ezt az értelmezést az 1924/2006 európai parlamenti és tanácsi rendelet 10. cikke szerinti egészségre vonatkozó állítások különös feltételeinek végrehajtásáról szóló iránymutatások elfogadásáról szóló 2013/63 bizottsági végrehajtási határozatban megfogalmazott iránymutatások is megerősítik, amikor a 3. szakasz harmadik bekezdésében kimondják, hogy „[a] tudományos értékelés során az engedélyezésre benyújtott néhány állítást túl általánosnak vagy nem kellően meghatározottnak [helyesen: egyedinek] ítéltek az értékeléshez”. Ugyanazon szakasz ezen állításokra vonatkozóan továbbá azt állítja, hogy „ez nem zárja ki, hogy ezek az állítások hasznot húzhassanak a 10. cikk (3) bekezdésében előírt rendelkezésekből, így ezeket jogszerűen alkalmazni lehet, amennyiben e cikk értelmében kíséretükben fel van tüntetve az egyik állítás az engedélyezett egészségügyi állítások listájáról”.
52. Ez felveti a kérdést, hogy szolgálna‑e bármiféle hasznos célt az, ha az egészségre vonatkozó egyedi, illetve általános állítások elhatárolására az ezen állítások fogalommeghatározásán alapuló kritériumokat állapítanánk meg. Az egészségre vonatkozó egyedi állításnak ahhoz, hogy „jogszerű” legyen, „engedélyezettnek” kell lennie, szövegének pedig szerepelnie kell egy közzétett listán. Ha az egészségre vonatkozó állítást túl általánosnak találják, az engedélyezést megtagadják, azonban egészségre vonatkozó általános állításként alkalmazható, ha jogszerű egyedi állítás kíséri.
53. Ennek megfelelően úgy tűnik, hogy az 1924/2006 rendelet gyakorlati alkalmazása ebben a vonatkozásban csak két kérdés mérlegelését kívánja meg. Az első az, hogy az egészségre vonatkozó állítás az engedélyezett állítások listáján szereplő jogszerű egyedi állítás‑e, és ha nem, a második kérdés az, hogy az egészségre vonatkozó állítást jogszerű egyedi állítások kísérik és támasztják‑e alá.
54. Azt, hogy egy konkrét esetben az egészségre vonatkozó állítás jogszerű egyedi állításnak vagy alátámasztott általános állításnak minősül‑e, az adott ügy tényállása alapján a nemzeti bíróságnak kell vizsgálnia. Az egyedi állítások vizsgálata kevésbé összetett, mivel az engedélyezett állítások listájával való összevetésen alapul. Az általános állítások vizsgálata ezzel szemben némileg összetettebb feladat, mivel ehhez az általános állításokat össze kell vetni az azokat állítólag alátámasztó egyedi állításokkal.
55. Sem a rendelet, sem a Bizottság által elfogadott további intézkedések nem utalnak arra, hogy az állítás alátámasztásának milyen szintűnek kell lennie, bár az iránymutatások 3. szakaszának második bekezdése kimondja, hogy „az élelmiszer‑vállalkozók felelőssége bemutatni az élelmiszer általános, nem részletezett [helyesen: nem egyedi] előnyeire való hivatkozás és a konkrét [helyesen: az egyedi], kísérő, engedélyezett egészségre vonatkozó állítás közötti kapcsolatot”.
56. A jelen ügyben az általános állítást részben alátámasztja a cinkre vonatkozó engedélyezett egyedi állítás, míg annak vizsgálata, hogy a B‑vitaminokra vonatkozó engedélyezett egyedi állítások az általános állítást milyen mértékben támasztják alá, meglehetősen összetett feladat. Ezt azonban, amint arra az imént utaltam, a nemzeti bíróságnak kell vizsgálnia az ügy tényállása, valamint a felek választása szerinti releváns tudományos vagy egyéb bizonyíték tükrében.
Egyedi állításokkal kísért állítások
57. Az alperes szerint a „kísérés” fogalmát tágan kell értelmezni, mivel feltételezni kell, hogy a fogyasztó a csomagolás hátoldalát is elolvassa, míg a felperes és a Bizottság a „kísérés” fogalmának megszorító értelmezése mellett érvel, mivel a 10. cikk (3) bekezdése kivételt képez a 10. cikk (1) bekezdésében szereplő főszabály alól, amely az egészségre vonatkozó állítások engedélyeztetését írja elő. Emellett azt állítják, hogy a jelen ügyben az általános állításokat állítólag alátámasztó, az egészségre vonatkozó egyedi állítások egy különböző állításokat vegyesen tartalmazó hosszabb listán szerepelnek, és emiatt nehezebb meggyőződni arról, hogy mely állítások hivatottak alátámasztani az egészségre vonatkozó általános állításokat.
58. Az iránymutatások 3. szakaszának első bekezdése szerint „[az 1924/2006] rendelet alkalmazásában az általános, nem részletezett [helyesen: nem egyedi] kedvező egészségügyi hatásokra hivatkozó állítást kísérő, konkrét [helyesen: az egyedi], engedélyezett, egészségre vonatkozó állítást az általános állítás »mellett« vagy »után« kell feltüntetni”(12).
59. Ha az iránymutatások szövegét („mellett” vagy „után”) szó szerint vesszük, akkor a szöveg arra utal, hogy az egészségre vonatkozó egyedi állításnak az egészségre vonatkozó általános állítás közvetlen közelében kell elhelyezkednie ahhoz, hogy a rendelet 10. cikkének (3) bekezdésében szereplő „kíséri” szó követelményének megfeleljen. Bár igaz, hogy a 10. cikk (4) bekezdése úgy rendelkezik, hogy iránymutatások fogadhatók el annak érdekében, hogy – a 2013/63 bizottsági végrehajtási határozat (2) preambulumbekezdésével összhangban – e „rendelkezések alkalmazása következetes legyen” és hogy a „gazdasági szereplők számára nagyobb egyértelműséget és jogbiztonságot biztosítsanak”, magától értetődik, hogy a jogállamiság tiszteletben tartásán alapuló Unióban a rendelet 10. cikke (3) bekezdésének tényleges szövege nem változtatható vagy módosítható, és más módon sem terjeszthető ki ilyen iránymutatások révén.
60. Ebből következik tehát, hogy a kérdést kizárólag a 10. cikk (3) bekezdésének tényleges szövege alapján kell eldönteni. Ugyanakkor akármilyen szűk és keskeny is az elhatárolás, a „kísér” szó némileg tágabb és kiterjedtebb értelemmel bír, mint az iránymutatásban szereplő „mellett” és „után”. A köznapi beszélgetésekben például az ajándékot „kísérő” levélről beszélhetünk akkor is, ha a levél lezárt borítékban, míg maga az ajándék külön csomagolva található.
61. Véleményem szerint ezért a „kísér” szó ebben az összefüggésben arra utal, hogy elegendő, ha a 10. cikk (3) bekezdésében előírt egészségre vonatkozó egyedi állítások a csomagoláson máshol jól láthatóan fel vannak tüntetve. Az egészségre vonatkozó egyedi állításokat nem szükséges a – jelen esetben a csomagolás elülső oldalán szereplő – egészségre vonatkozó általános állítások mellett vagy azokat követően, vagy más módon közvetlenül azok közelében elhelyezni. A 10. cikk (3) bekezdése arra sem tartalmaz előírást, hogy az egészségre vonatkozó általános, illetve egyedi állításokat valamiképpen, például csillagozás útján, összekapcsolják. Ehelyett elegendő, ha az egészségre vonatkozó egyedi állításokat elég jól láthatóan helyezik el ahhoz, hogy a fogyasztó számára hozzáférhetőek és olvashatóak legyenek.
62. Amennyiben a bírósági értelmezés szerint megállapítást nyer, hogy a 10. cikk (3) bekezdése hiányos vagy nem megfelelően védi a fogyasztói érdekeket, akkor az uniós jogalkotó természetesen orvosolhatja ezt a hiányosságot. Ugyanakkor a jelenleg hatályos szabályozás alapján el kell ismerni, hogy köznapi értelemben véve a fogyasztói csomagolás hátoldalán szereplő állítás az említett csomagolás elülső oldalán szereplő állítást „kísérő” állításnak tekinthető.
63. Ezt a véleményt a C‑157/14. sz. Neptune ítélet(13) is alátámasztja, amelyben a Bíróság megállapította, hogy „az uniós jogalkotó azzal, hogy elfogadta az 1924/2006 rendeletben és a 2009/54 irányelvben foglalt rendelkezéseket, szükségesnek tartotta annak biztosítását, hogy a fogyasztó megfelelő és átlátható tájékoztatást kapjon”.
64. Ezenfelül a C‑195/14. sz. Teekanne ítéletből(14) az következik, hogy „a Bíróság ítélkezési gyakorlatából kitűnik, hogy elismert, hogy azok a fogyasztók, akik különösen a megszerezni kívánt termék összetétele alapján döntenek annak megvásárlása mellett, elsőként az összetevők listáját olvassák el”.
65. Véleményem szerint az ezen ítélkezési gyakorlatban vizsgált kritériumok analógia útján a jelen ügyre is alkalmazhatók, vagyis elvárható, hogy az a fogyasztó, aki elolvassa az élelmiszer csomagolásának elülső oldalán az egészségre vonatkozó állítást, a csomagolás hátoldalán szereplő információt is megnézi, amely az összetevők felsorolásán kívül az egészségre vonatkozó olyan egyedi állításokat is tartalmazhat, amelyek az egészségre vonatkozó általános állítások alátámasztására szolgálnak.
66. Ezért véleményem szerint nem követelhető meg általános jelleggel valamilyen konkrét hozzárendelő eszköz, például csillag alkalmazása annak érdekében, hogy a fogyasztót a csomagolás elülső oldaláról a hátoldalra irányítsák. Ugyanakkor a helyzet összetettebbé válik, ha – amint azt a felperes és a Bizottság állítja – a csomagolás hátoldalán szereplő információ vegyes állításokat tartalmaz, amelyek közül csak néhány támasztja alá a csomagolás elülső oldalán szereplő, egészségre vonatkozó általános állításokat.
67. Azt, hogy az egészségre vonatkozó általános állítást az egészségre vonatkozó egyedi állítások valóban úgy támasztják alá, hogy az a fogyasztó számára kellőképpen egyértelmű, az ügy tényállása alapján a nemzeti bíróságnak kell vizsgálnia.
68. Ezzel kapcsolatban meg kell jegyezni, hogy a Bíróság a C‑195/14. sz. Teekanne ítéletben(15) hangsúlyozta, hogy „a nemzeti bíróságnak elsősorban azon feltételezett elvárásból kell kiindulnia, amelyet ezen címkézéssel szemben a szokásosan tájékozott, észszerűen figyelmes és körültekintő, átlagos fogyasztó támaszt”.
69. Ezenfelül meg kell jegyezni, hogy a jelen ügyben felmerülhet egy további probléma, mivel úgy tűnik, hogy a B‑vitaminra vonatkozóan a csomagolás hátoldalán feltüntetett állítások közül néhány nem felel meg az engedélyezett, egészségre vonatkozó egyedi állításoknak. Ezt azonban ismét csak a nemzeti bíróságnak kell vizsgálnia.
A második kérdés
70. Amint azt fent említettem, a jelen indítvány az első kérdés vizsgálatára korlátozódik.
71. A C‑177/15. sz. Nelsons ügyre(16) vonatkozó indítványában Bobek főtanácsnok úgy vélte, hogy „az egészségre vonatkozó általános állítások alátámasztására nem szükséges közvetlen tudományos bizonyítékot szolgáltatni. Ehelyett az ilyen állításokat olyan egészségre vonatkozó egyedi állításoknak kell kísérniük, amelyeket alátámasztanak ilyen bizonyítékokkal. Ennek eredményeképpen az általános állítások alátámasztásául közvetett bizonyítékot szolgáltatnak”.
72. Egyetértek ezzel az állásponttal.
Végkövetkeztetés
73. Azt javaslom a Bíróságnak, hogy a Bundesgerichtshof (szövetségi legfelsőbb bíróság, Németország) által előzetes döntéshozatalra előterjesztett első kérdésre a következő választ adja:
1) Az élelmiszerekkel kapcsolatos, tápanyag‑összetételre és egészségre vonatkozó állításokról szóló, 2006. december 20‑i 1924/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet 10. cikkének (1) és (3) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy az „egészségre vonatkozó egyedi állítás” kifejezés azokra az állításokra utal, amelyeket a rendelet alapján engedélyeztek, míg az „egészségre vonatkozó általános állítás” kifejezés azon állításokra utal, amelyeket egészségre vonatkozó egyedi állítások kísérhetnek.
2) Az 1924/2006 rendelet 10. cikkének (3) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy annak vizsgálata során, hogy az egészségre vonatkozó általános állításokat egészségre vonatkozó egyedi állítások kísérik‑e, először is azt kell megvizsgálni, hogy az egészségre vonatkozó egyedi állítást engedélyezték‑e, másodszor, hogy az egészségre vonatkozó egyedi állítások alátámasztják‑e az egészségre vonatkozó általános állításokat, harmadszor pedig, hogy az általános, illetve az egyedi állítások közötti kapcsolatot a szokásosan tájékozott, észszerűen figyelmes és körültekintő, átlagos fogyasztó fel tudja‑e ismerni.
3) Kiindulási pontként az egészségre vonatkozó általános állításoknak a csomagolás elülső oldalán történő elhelyezése és az egészségre vonatkozó egyedi állításoknak a csomagolás hátoldalán történő elhelyezése elégséges az állítások közötti olyan kapcsolat megállapításához, amely alapján kijelenthető, hogy az egészségre vonatkozó általános állítást a 10. cikk (3) bekezdése értelmében vett, egészségre vonatkozó egyedi állítás „kíséri”. Ugyanakkor a nemzeti bíróságnak meg kell vizsgálnia, hogy a csomagoláson elhelyezett más információk nem eredményezik‑e azt, hogy az említett kapcsolat már nem kellően egyértelmű a szokásosan tájékozott, észszerűen figyelmes és körültekintő, átlagos fogyasztó számára.
1 Eredeti nyelv: angol.
2 Az élelmiszerekkel kapcsolatos, tápanyag‑összetételre és egészségre vonatkozó állításokról szóló, 2006. december 20‑i 1924/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2006. L 404., 9. o.; helyesbítés: HL L 2007. 12., 3. o.), legutóbb a 2019. február 28‑i (EU) 2019/343 bizottsági rendelettel módosítva. A jelen ügy tényállására a rendelet 02006R1924‑20141213. sz. dokumentumként 2014. december 13‑án közzétett, egységes szerkezetbe foglalt változata alkalmazandó.
3 EU:C:2016:474. A Bíróságnak a 2016. november 23‑i Nelsons ítéletben (C‑177/15, EU:C:2016:888) nem volt alkalma foglalkozni a kérdéssel.
4 A nem a betegségek kockázatának csökkentését, illetve a gyermekek fejlődését és egészségét érintő, élelmiszerekkel kapcsolatos, egészségre vonatkozó, engedélyezett állítások jegyzékének megállapításáról szóló, 2012. május 16‑i 432/2012/EU bizottsági rendelet (HL 2012. L 136., 1. o.), legutóbb az (EU) 2017/1407 bizottsági rendelettel módosítva. A jelen ügy tényállására a rendelet 02012R0432‑20140513. sz. dokumentumként 2014. május 13‑án közzétett, egységes szerkezetbe foglalt változata alkalmazandó.
5 Az 1924/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet 10. cikke szerinti egészségre vonatkozó állítások különös feltételeinek végrehajtásáról szóló iránymutatások elfogadásáról szóló, 2013. január 24‑i 2013/63/EU bizottsági végrehajtási határozat (HL 2013 L 22., 25. o.).
6 Lásd: .
7 Az alapeljárásban szereplő jogvitára alkalmazandó változata szerint.
8 Az alapügyben szereplő ügyre alkalmazandó változat szerint.
9 2003. március 6‑i Kaba ítélet (C‑466/00, EU:C:2003:127, 40. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
10 Lásd: 2015. december 17‑i Neptune Distribution ítélet (C‑157/14, EU:C:2015:823, 33. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat); 2018. augusztus 7‑i Smith ítélet (C‑122/17, EU:C:2018:631, 34. pont).
11 Bobek főtanácsnok Nelsons GmbH kontra Ayonnax Nutripharm GmbH és Bachblütentreff Ltd ügyre vonatkozó indítványa (C‑177/15, EU:C:2016:474, 56. pont).
12 Ugyanez következik az iránymutatások német nyelvi változatából is, amely szerint „für die Zwecke der Verordnung sollte die dem Verweis auf allgemeine, nichtspezifische Vorteile für die Gesundheit beigefügte zugelassene spezielle gesundheitsbezogene Angabe neben oder unter diesem Verweis angebracht werden”.
13 2015. december 17‑i ítélet (EU:C:2015:823, 51. pont).
14 2015. június 4‑i Teekanne ítélet (C‑195/14, EU:C:2015:361, 37. pont).
15 2015. június 4‑i ítélet (EU:C:2015:361, 36. pont).
16 Bobek főtanácsnok Nelsons GmbH kontra Ayonnax Nutripharm GmbH és Bachblütentreff Ltd ügyre vonatkozó indítványa (C‑177/15, EU:C:2016:474, 71. pont).
Full & Egal Universal Law Academy