22.10.2018
HU
Az Európai Unió Hivatalos Lapja
C 381/15
A Törvényszék (hatodik tanács) T-86/17. sz., Le Pen kontra Európai Parlament ügyben 2018. június 19-én hozott ítélete ellen Marion Le Pen által 2018. augusztus 9-én benyújtott fellebbezés
(C-525/18. P. sz. ügy)
(2018/C 381/16)
Az eljárás nyelve: francia
Felek
Fellebbező: Marion Le Pen (képviselő: R. Bosselut ügyvéd)
A többi fél az eljárásban: Európai Parlament, az Európai Unió Tanácsa
A fellebbező kérelmei
—
A Bíróság semmisítse meg a Törvényszék által a T-86/17. sz. ügyben 2018. június 19-én hozott ítéletet.
Következésképpen:
—
semmisítse meg a Parlament Főtitkára által a módosított, „az európai parlamenti képviselők statútumának alkalmazási szabályairól szóló”, 2008. május 19-i és július 9-i 2009/C 159/01 európai parlamenti elnökségi határozat alapján 2016. december 5-én hozott, a felperessel szemben 298 497,87 euró összegű követelést megállapító határozatát;
—
semmisítse meg a 2016. december 6-i 2016–1560. számú terhelési értesítést, amely tájékoztatta a felperest arról, hogy a Főtitkár 2016. december 5-i határozata értelmében a jogalap nélkül kifizetett összegeknek az európai parlamenti képviselők statútuma alkalmazási szabályainak 68. cikke, valamint a költségvetési rendelet 78., 79. és 80. cikke alapján történő visszakövetelésére vonatkozó követelést állapítottak meg vele szemben;
—
a jogszabályoknak megfelelően rendelkezzen a felperes részére a vizsgálat következtetéseit megelőző alaptalan vádaskodásból, a jóhírnevén esett sérelemből, és a megtámadott határozat által a magán és a politikai életében okozott jelentős zavarból eredő nem vagyoni kárának megtérítése céljából megítélendő összegről;
—
a jogszabályoknak megfelelően rendelkezzen a felperes részére eljárási költségek jogcímén megítélendő összegről;
—
a Parlamentet kötelezze az összes költség viselésére;
—
az ügy érdemének elbírálását megelőzően szólítsa fel a Parlamentet, hogy mutassa be CG adminisztratív aktáját, CG-nek a Parlament strasbourgi és brüsszeli székházába történő belépéseire és az onnan történő kilépéseire vonatkozó kimutatást, a névtelen levelet, amelynek nyomán megindult a vitatott eljárás, valamint az OLAF által a felperessel és asszisztensével kapcsolatban vezetett aktáját.
Jogalapok és fontosabb érvek
Az első jogalap az uniós jognak a Törvényszék általi megsértésén, téves jogalkalmazáson és a lényeges eljárási szabályok megsértésén alapul. A felperes teljes mértékben indokolta, hogy az eljárás során a felmerült új tények miatt új bizonyítékokat nyújtott be. E bizonyítékok azon bizonyítékokat egészítették ki, amelyeket a felperes a Parlament Főtitkárához korábban már benyújtott. A Törvényszék korlátlan felülvizsgálati jogkörrel rendelkezett, amely alapján figyelembe kellett volna vennie e bizonyítékokat annak elbírálása érdekében, hogy sor került-e asszisztensi munkavégzésre vagy sem, és a visszafizettetés megalapozott volt-e vagy sem. Ezenkívül e bizonyítékok közül egyesek a Parlament birtokában voltak, de ezt a felperes elől eltitkolták.
A második jogalap a védelemhez való jog és a lényeges eljárási szabályok Törvényszék általi megsértésén alapul. Az, hogy a Parlament főtitkára nem hallgatta meg a felperest és nem továbbították számára az iratanyagot, megvalósítja a felperest megillető, az európai parlamenti képviselők statútuma alkalmazási szabályaiból, az Unió Alapjogi Chartájából, az EJEE 6. cikkéből és az alapvető jogelvekből eredő védelemhez való jogának, a bármilyen – akár igazgatási – határozat meghozatala előtti maghallgatásához való jognak, a fegyveregyenlőség és a tisztességes eljárás elvének, a pártatlan bíróhoz való jognak és az igazságszolgáltatás megtagadása tilalmának megsértését. A Törvényszék ráadásul nem tért ki a Főtitkár határozatának hiányos indokolására sem.
A harmadik jogalap az uniós jognak a Törvényszék általi megsértésén, helytelen jogalkalmazáson és a tényállás jogilag téves minősítésén, a tényeket és a bizonyítékok elferdítésén, a fumus persecutionis hátrányosan megkülönböztető jellegén, valamint a bizalomvédelem és a jogszerűség elvének megsértésén alapul.
A negyedik jogalap a hatáskörrel való visszaélésen alapul, mivel a megtámadott ítélet a Parlament Főtitkárának magatartását támasztotta alá, akinek valódi és végső célja az volt, hogy ártson a felperesnek és pártjának.
Full & Egal Universal Law Academy