5.11.2018
HU
Az Európai Unió Hivatalos Lapja
C 399/28
A Törvényszék (nyolcadik tanács) T-441/14. sz., Brugg Kabel AG és Kabelwerke Brugg AG Holding kontra Európai Bizottság ügyben 2018. július 12-én hozott ítélete ellen a Brugg Kabel AG és Kabelwerke Brug AG Holding által 2018. szeptember 21-én benyújtott fellebbezés
(C-591/18. P. sz. ügy)
(2018/C 399/36)
Az eljárás nyelve: német
Felek
Fellebbezők: Brugg Kabel AG és Kabelwerke Brugg AG Holding (képviselők: A Rinne és M. Lichtenegger ügyvédek)
A másik fél az eljárásban: Európai Bizottság
A fellebbezők kérelmei
A fellebbezők azt kérik, hogy a Bíróság:
1.
helyezze hatályon kívül a Törvényszék T-441/14. sz. ügyben 2018. július 12-én hozott ítéletét, és semmisítse meg 2014. április 2-án hozott C(2014) 2139 final bizottsági határozatnak (AT.39610 – „erősáramú [helyesen: elektromos] kábelek” ügy) a fellebbezőket érintő részét;
2.
másodlagosan, helyezze hatályon kívül az 1. pontban hivatkozott ítélet azon részét, illetve semmisítse meg az 1. pontban hivatkozott bizottsági határozat azon részét, amely
a)
a fellebbezőkkel szemben kiszabott bírság összegét 8 490 000 euróban határozta meg, és
b)
a fellebbezőket a költségek viselésére kötelezte,
valamint a Bíróság mérlegelése nyomán csökkentse a bírság összegét a fellebbezők első fokon előterjesztett kérelmeinek megfelelően;
3.
harmadlagosan, helyezze hatályon kívül a Törvényszék 1. pontban hivatkozott ítéletét, és utalja vissza az ügyet a Törvényszékhez;
4.
az ellenérdekű felet kötelezze az eljárás költségeinek viselésére.
Jogalapok és fontosabb érvek
A fellebbezésük alátámasztására a fellebbezők hat jogalapra hivatkoznak.
Első jogalap: a védelemhez való jog megsértése azáltal, hogy a tájékoztatáskéréseket és a kifogásközlést angol nyelven küldték meg
A Törvényszék tévesen alkalmazta a jogot, amikor a tájékoztatáskérések és a kifogásközlés fellebbezőknek megküldött nyelvi változatát figyelembe véve az érthetőség igen alacsony szintjét elegendőnek tekintette. Főszabály szerint az adott címzettet a számára érthető nyelvi változat megválasztásával olyan helyzetbe kell hozni, hogy az alapul vett kifogásokat a teljes körű védelem biztosítása érdekében hiánytalanul megérthesse. Nem elegendő a kifogások természetét és terjedelmét „kielégítő” mértékben megérteni ahhoz, hogy „hatékonyan kifejthesse álláspontját”.
A Törvényszék továbbá nem vette figyelembe, hogy nem a Bizottságnak adott válaszok szükségessége a releváns, hanem kizárólag az, hogy az érintett vállalkozás – annak ellenére, hogy a Bizottság megtagadta egy másik nyelvi változat rendelkezésre bocsátását – abban a helyzetben volt-e, hogy a kifogásokkal szemben teljeskörűen védekezhessen.
Második jogalap: a védelemhez való jog megsértése azáltal, hogy a többi vállalkozás kifogásokkal kapcsolatos észrevételeihez való hozzáférést megtagadták
A Törvényszék túl magas szintű követelményeket támaszt azzal kapcsolatban, hogy egy érintett vállalkozásnak milyen feltételek mellett biztosít hozzáférést a kifogásközlés többi címzettje által adott, nem bizalmas jellegű válaszokhoz. Főszabály szerint valamely címzettnek már akkor biztosítani kell a kifogásközléshez való hozzáférést, amikor az érintett vállalkozás az alapul vett kifogások kapcsán az eljárás egészét érintő, olyan hihető körülményekre hivatkozik, amelyek valószínűsítik azt, hogy a kifogásközlés valamely más címzettje által adott, nem bizalmas jellegű válaszok felmentő részeket vagy iratokat tartalmaznak.
A Törvényszék nem vette figyelembe, hogy jogállami alapelveket sért az, ha csupán a Bizottság vizsgálhatja a kifogásközlés többi címzettje által adott válaszokat a (feltehetően) felmentő részek és iratok vonatkozásában. A Bizottság ily módon ugyanazon ügy vonatozásában egyaránt lenne nyomozó, bűnüldöző és döntéshozó szerv, illetve védő, anélkül azonban, hogy a szükséges összefüggéseket felismerhetné.
Harmadik jogalap: az ártatlanság vélelmének megsértése azáltal, hogy a jogsértésben való részvétel kezdő időpontját 2011. december 14-ében állapították meg
A Törvényszék egy túl alacsony bizonyítási mércét alkalmaz az egységes és folyamatos jogsértésben való részvétel kezdő időpontját illető bizonyítással kapcsolatban. Főszabály szerint a Bizottságnak pontos, megbízható és egybehangzó bizonyítékokat kell beszereznie azon szilárd meggyőződés alátámasztására, hogy a jogsértésben való részvétel kezdeteként meghatározott időpont versenyjogi jogsértést takar. Fennmaradó kétség esetén, azt az in dubio pro reo alapján az érintett vállalkozás javára kellene írni.
A Törvényszék nem vette figyelembe, hogy a közvetett bizonyítékok megdöntéséhez elegendő ezeket ellentmondó közvetett bizonyítékokkal megingatni. A fegyveregyenlőségre tekintettel egy teljes mértékben mentő bizonyíték az érintett részéről nem követelhető meg a szankciók kiszabására irányuló közigazgatási eljárásban.
Negyedik jogalap: bizonyítékok elferdítése és az ártatlanság vélelmének megsértése azáltal, hogy vélelmezték a jogsértésben való folyamatos részvételt 2005. május 12. és 2005. december 8. között
A Törvényszék elferdítette a bizonyítékokat a fellebbezők jogsértésben való folyamatos részvételét illetően, amikor számos ambivalens és egymásnak ellentmondó közvetett bizonyíték ellenére arra a szilárd meggyőződésre jutott, hogy a jogsértés folyamatos volt.
A Törvényszék ily módon nem vette figyelembe a közvetett bizonyítékok megdöntésére irányadó mércét.
Ötödik jogalap: bizonyítékok elferdítése, az ártatlanság vélelmének és az arányosság elvének megsértése azáltal, hogy a tenger alatti kábelekre, a nemzeti piacokra és a nagy volumenű projektekre vonatkozó megállapodások miatti felelősségét megállapították
A Törvényszék egy túl alacsony bizonyítási mércét alkalmazott, és elferdített a bizonyítékokat a fellebbezőknek a jogsértés önálló és elkülöníthető részére – így például a tenger alatti kábelekre, a nemzeti piacokra és a nagy volumenű projektekre – vonatkozó felelősségét illetően, amelyben a fellebbezők sem résztvevők, sem pedig érdekeltek nem voltak.
A Törvényszék nem vette figyelembe azt, hogy az egyetlen és folyamatos jogsértés jogintézményének ilyen tág értelmezése azon vállalkozások számára észszerűtlen és aránytalan kockázatot keletkeztet, akik a jogsértés nem minden részében vettek részt, mégis egyetemleges felelősség alapján a nemzeti jog értelmében a keletkezett károk megtérítése velük szemben követelhető.
A kártérítési jog európai harmonizációjának jelenlegi állása szerint az egyetemleges felelősök visszkereseti igénye nemzeti szinten nem minősül megfelelő eszköznek a harmadik személyekkel szembeni széles körű felelősség kellő ellentételezésére.
Hatodik jogalap: az 1/2003 rendelet (1) 23. cikke (2) és (3) bekezdésének, a törvényesség, az arányosság és a ne bis in idem elvének a bírság kiszabása során történő megsértése
A Törvényszék helytelenül olyan referenciaévet – a 2004. évet – vett alapul a forgalom tekintetében, amely a fellebbezők szempontjából nem reprezentatív, sem a tényleges méretét, sem pedig gazdasági erejét nem tükrözi.
Ráadásul a Törvényszék nem vette figyelembe, hogy a Bizottság egyrészt a felelősség megállapítását nem alapozhatja egy olyan egységes és folyamatos jogsértésre, azaz egységes kartellre, amely mind az A/R, mind pedig az R-konfigurációt felöleli, másrészt pedig a bírság kiszabását illetően a jogsértés különböző, állítólag egymástól el nem különíthető részeit mesterségesen nem választhatja szét egymástól.
(1) HL 2003. L 1, 1. o.; magyar nyelvű különkiadás 8. fejezet, 2. kötet, 205. o.
Full & Egal Universal Law Academy