T-371/18. sz. ügy: 2018. június 18-án benyújtott kereset – Reiner Stemme Utility Air Systems kontra EASA
2018. június 18-án benyújtott kereset – Reiner Stemme Utility Air Systems kontra EASA
(T-371/18. sz. ügy)
2018/C 276/90Az eljárás nyelve: angolFelek
Felperes: Reiner Stemme Utility Air Systems GmbH (Wildau, Németország) (képviselők: O. Alexander és P. Stompfe ügyvédek)
Alperes: Európai Repülésbiztonsági Ügynökség (EASA)
Kérelmek
A felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:
—
nyilvánítsa semmisnek és érvénytelennek az EASA fellebbviteli tanácsa 2018. április 19-i határozatában foglalt fizetési felszólítást (az alperes által kiállított 2017. április 28-i 90091554. sz. számla);
—
nyilvánítsa a jelen ügyben alkalmazhatatlannak az Európai Repülésbiztonsági Ügynökség által felszámított tanúsítási és szolgáltatási díjakról szóló, 2014. március 27-i 319/2014/EU bizottsági rendeletet; ( 1 )
—
függessze fel a 2017. április 28-i 90091554. sz. számla alkalmazását a Törvényszék határozatának meghozataláig;
—
az alperest kötelezze az eljárás költségeinek viselésére.
Jogalapok és fontosabb érvek
Keresete alátámasztása érdekében a felperes négy jogalapra hivatkozik.
1.
Az első jogalap szerint a Bizottság túllépte hatáskörét a repülésbiztonság területén való adókivetéssel
A felperes azt állítja, hogy a 2000–5700 kg kategóriába tartozó repülőgépek utáni „tanúsítási díjak” adónak minősülnek, amiatt hogy az „átalánydíj” több mint 1700-szoros, „jelentős mértékben ugrik”. E sajátos esetben az alperes által a „tanúsítási díjak” ellenében a polgároknak nyújtott szolgáltatás annyira elhanyagolható (minimális), hogy az alperes szolgáltatása nem ellenszolgáltatásnak, hanem adóztatásnak tekinthető.
A Bizottság azonban nem rendelkezik adókivetési hatáskörrel a repülésbiztonság területén. Ennek következtében a 319/2014/EU bizottsági rendelet megsérti a hatáskör-átruházás elvét azzal, hogy 263800 EUR átalánydíjat ír elő az olyan repülőgépeket érintő tanúsítási tevékenységekért, mint amilyen a felperesé, amely díj állítólag alig függ össze az alperes által ténylegesen kifejtett tevékenységekkel, és így nem minősül az alperes által nyújtott szolgáltatások ellenértékének.
2.
A második jogalap értelmében a vitatott határozattal megerősített vitatott számla megsérti az Európai Unió Alapjogi Chartája 16. cikkét
A felperes szerint az adott tanúsítási tevékenységért a 319/2014/EU rendelet alapján kivetett tanúsítási díj aránytalan a kitűzött céllal, és így sérti a felperest az Európai Unió Alapjogi Chartája 16. cikke alapján megillető vállalkozási szabadságot.
3.
A harmadik jogalap értelmében a vitatott határozattal megerősített vitatott számla hátrányosan megkülönböztető bánásmódot jelent, és így sérti az Európai Unió Alapjogi Chartája 20. cikkét
Az alperes által a 319/2014/EU rendelet alapján kiállított vitatott számla nem felel meg az Európai Unió Alapjogi Chartája 20. cikkében foglalt követelményeknek, mivel a felperest a típusalkalmassági bizonyítványt kérelmező más repülőgépgyártókhoz képest eltérő bánásmódban részesíti, noha a helyzet egyenlő bánásmódot kíván.
4.
A negyedik, az EUSZ 13. cikk (2) bekezdésének megsértésére alapított jogalap
Végül a felperes azt állítja, hogy a 319/2014/EU rendelet 7. cikkének (2) bekezdése nem hagy az alperesnek mérlegelési mozgásteret a tanúsítási tevékenységéért járó díjak fizetését illetően. Ellenben meghatározza, hogy a fizetendő tanúsítási díj mikor átalánydíj, és mikor változó összegű díj. Ezzel a Bizottság túllépte a rendelet elfogadására kapott felhatalmazását, és megsértette az EUSZ 13. cikk (2) bekezdésében megfogalmazott uniós intézményi egyensúlyt.
( 1 ) Az Európai Repülésbiztonsági Ügynökség által felszámított tanúsítási és szolgáltatási díjakról, és az 593/2007/EK bizottsági rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2014. március 27-i 319/2014/EU bizottsági rendelet (HL 2014. L 93., 58. o.).