1.10.2018
HU
Az Európai Unió Hivatalos Lapja
C 352/45
2018. augusztus 17-én benyújtott kereset – OCU kontra ESZT
(T-496/18. sz. ügy)
(2018/C 352/55)
Az eljárás nyelve: spanyol
Felek
Felperes: Organización de Consumidores y Usuarios (OCU) (Madrid, Spanyolország) (képviselők: E. Martínez Martínez és C. López-Mélida de Ramón ügyvédek)
Alperes: Egységes Szanálási Testület
Kérelmek
A felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:
—
semmisítse meg az Egységes Szanálási testület fellebbviteli testületének az Egységes Szanálási Testülettel szembeni eljárásra vonatkozó 54/2017. sz. ügyben hozott 2018. június 19-i végleges határozatát („végleges határozat”);
—
az „Egységes Szanálási testület fellebbviteli testületét” kötelezze a költségek viselésére.
Jogalapok és fontosabb érvek
Keresete alátámasztása érdekében a felperes három jogalapra hivatkozik.
1.
Az első, az Európai Unió Alapjogi Chartája (a továbbiakban: Charta) 41. cikke (2) bekezdésében foglalt alapvető jog megsértésére és a védelemhez való jog tiszteletben tartása elvének megsértésére alapított jogalap (a védelemhez való jog jogszerű gyakorlásához szükséges dokumentumokhoz való hozzáférésben kifejeződő megfelelő ügyintézéshez való jog).
—
E tekintetben a felperes azt állítja, hogy a megtámadott határozat – amelyben a fellebbviteli testület nem biztosít teljes körű hozzáférést az Egységes Szanálási Testület (ESZT) birtokában lévő, a védelemhez való jog gyakorlása érdekében kért dokumentumokhoz – a Charta 41. cikke (2) bekezdésében foglalt, dokumentumokhoz való hozzáférésben kifejeződő megfelelő ügyintézéshez való alapvető jog és a védelemhez való jog tiszteletben tartására vonatkozó közösségi jogi alapelv súlyos megsértésének minősül.
2.
A második jogalap azon alapul, hogy megsértették a hitelintézeteknek és bizonyos befektetési vállalkozásoknak az Egységes Szanálási Mechanizmus keretében történő szanálására vonatkozó egységes szabályok és egységes eljárás kialakításáról, valamint az Egységes Szanálási Alap létrehozásáról és az 1093/2010/EU rendelet módosításáról szóló, 2014. július 15-i 806/204/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL 2014. L 225., 1. o.) 88. cikkének, a hitelintézetek és befektetési vállalkozások helyreállítását és szanálását célzó keretrendszer létrehozásáról és a 82/891/EGK tanácsi irányelv, a 2001/24/EK, 2002/47/EK, 2004/25/EK, 2005/56/EK, 2007/36/EK, 2011/35/EU, 2012/30/EU és 2013/36/EU irányelv, valamint az 1093/2010/EU és a 648/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet módosításáról szóló, 2014. május 15-i 2014/59/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL 2014. L 173., 190. o.) 84. cikkének, valamint a hitelintézetek tevékenységéhez való hozzáférésről és a hitelintézetek és befektetési vállalkozások prudenciális felügyeletéről, a 2002/87/EK irányelv módosításáról, a 2006/48/EK és a 2006/49/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2013. június 26-i 2013/36/EU irányelv (HL 2013. L 176., 338. o.) 53. cikkének azon rendelkezéseit, amelyek a dokumentumokhoz való hozzáférést illetően kizárják a bizalmas jellegből és az üzleti titokból fakadó korlátozásokat azon kérelmek esetében, amelyeket a védelemhez való jog gyakorlása és a hatékony jogorvoslathoz való hozzáférés érdekében terjesztenek elő.
—
E tekintetben a felperes arra hivatkozik, hogy a megtámadott határozat, amelyben a fellebbviteli testület nem biztosít teljes körű hozzáférést az ESZT birtokában lévő dokumentumokhoz, a fent említett szabályozásban felsorolt, a dokumentumokhoz való általános hozzáférés alóli kivételeket tévesen értelmezi, mivel az említett hozzáférést a védelemhez való jog gyakorlása és a jogorvoslathoz való joghoz való hozzáférés keretében kérik.
3.
A harmadik, a Charta 41. cikke (2) bekezdésében foglalt alapvető jog megsértésére alapított jogalap (a jogi aktusok indokolására vonatkozó kötelezettség tekintetében a megfelelő ügyintézéshez való jog)
—
E tekintetben a felperes előadja, hogy a megtámadott határozat, amelyben a fellebbviteli testület nem biztosít teljes körű hozzáférést az ESZT birtokában lévő dokumentumokhoz, a Charta 41. cikke (2) bekezdésében foglalt megfelelő ügyintézéshez való alapvető jog súlyos megsértésének minősül, mivel nem tartja tiszteletben a jogi aktusok indokolására vonatkozó kötelezettséget.
Full & Egal Universal Law Academy