11.2.2019
HU
Az Európai Unió Hivatalos Lapja
C 54/22
2018. november 29-én benyújtott kereset – Tilly-Sabco kontra Bizottság és Tanács
(T-707/18. sz. ügy)
(2019/C 54/37)
Az eljárás nyelve: francia
Felek
Felperes: Tilly-Sabco (Guerlesquin, Franciaország) (képviselők: R. Milchior és S. Charbonnel ügyvédek)
Alperes: Európai Bizottság, az Európai Unió Tanácsa
Kérelmek
A felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:
—
állapítsa meg, hogy elfogadható az export-visszatérítések összegét nulla euróban rögzítő, a baromfihús-ágazatban alkalmazandó export-visszatérítések meghatározásáról szóló, 2018. szeptember 18-i (EU) 2018/1277 tanácsi rendelet (HL 2018. L 239., 1. o.) megsemmisítése iránti kereset;
következésképpen,
—
semmisítse meg az export-visszatérítések összegét nulla euróban rögzítő, a baromfihús-ágazatban alkalmazandó export-visszatérítések meghatározásáról szóló, 2018. szeptember 18-i (EU) 2018/1277 tanácsi rendeletet (HL 2018. L 239., 1. o.);
—
állapítsa meg elsődlegesen a Tanács felelősségét a megsemmisítésre kerülő, 2018. szeptember 18-i (EU) 2018/1277 rendelet elfogadásában megnyilvánuló vétkes magatartásért;
—
állapítsa meg másodlagosan a Bizottság felelősségét a megsemmisítésre kerülő, 2018. szeptember 18-i (EU) 2018/1277 rendelet elfogadásában megnyilvánuló vétkes magatartásért, ha és amennyiben a Bizottság felelőssége nem nyerne megállapítást a T-437/18. sz. ügy tárgyát képező eljárás keretében;
—
állapítsa meg harmadlagosan a Tanács és a Bizottság felelősségét a megsemmisítésre kerülő, 2018. szeptember 18-i (EU) 2018/1277 rendelet elfogadásában megnyilvánuló vétkes magatartásért, ha és amennyiben a Bizottság felelőssége nem nyerne megállapítást a T-437/18. sz. ügy tárgyát képező eljárás keretében;
—
állapítsa meg, hogy a Tanács és/vagy a Bizottság az általa tanúsított vétkes magatartással kárt okozott a Tilly-Sabco társaságnak;
következésképpen,
—
elsődlegesen,
—
állapítsa meg, hogy a Tanács a felperessel szemben 3 238 000 eurós főösszeg megfizetésére köteles, amelyből:
—
2 848 000 euró a 2013. július 19. és december 31. közötti időszak során megvalósított eladások címén elmaradt visszatérítéseknek felel meg;
—
390 000 eurós visszatérítési összeg pedig az elmaradt haszonra vonatkozik, amely az ugyanezen időszak alatt a közel-keleti országokba szánt 3 550 tonna további eladás megvalósításának elmaradásához kapcsolódik;
—
a Tanácsot kötelezze 3 238 000 eurós főösszeg megfizetésére,
—
amelyet értékeljenek újra a 689/2013/EU rendelet megsemmisítésétől a jelen eljárásban hozott ítélet kihirdetésének napjáig az Eurostat (az Európai Unió Statisztikai Hivatala) által e társaság székhelye szerinti tagállamban az érintett időszakra vonatkozóan megállapított éves inflációs rátának megfelelő kompenzációs kamatok fényében;
—
amelyet növeljenek a jelen ítélet kihirdetésének napjától kezdve a kártérítés teljes kifizetéséig késedelmi kamatokkal, amelynek a mértéke az Európai Központi Bank (EKB) által az irányadó refinanszírozási műveletekre megállapított kamat két százalékponttal növelt értéke;
—
másodlagosan,
—
állapítsa meg, hogy a Bizottság a felperessel szemben 3 238 000 eurós főösszeg megfizetésére köteles, amelyből:
—
2 848 000 euró a 2013. július 19. és december 31. közötti időszak során megvalósított eladások címén elmaradt visszatérítéseknek felel meg;
—
390 000 eurós visszatérítési összeg pedig az elmaradt haszonra vonatkozik, amely az ugyanezen időszak alatt a közel-keleti országokba szánt 3550 tonna további eladás megvalósításának elmaradásához kapcsolódik;
—
a Bizottságot kötelezze 3 238 000 eurós főösszeg megfizetésére,
—
amelyet értékeljenek újra a 689/2013/EU rendelet megsemmisítésétől a jelen eljárásban hozott ítélet kihirdetésének napjáig az Eurostat (az Európai Unió Statisztikai Hivatala) által e társaság székhelye szerinti tagállamban az érintett időszakra vonatkozóan megállapított éves inflációs rátának megfelelő kompenzációs kamatok fényében;
—
amelyet növeljenek a jelen ítélet kihirdetésének napjától kezdve a kártérítés teljes kifizetéséig késedelmi kamatokkal, amelynek a mértéke az Európai Központi Bank (EKB) által az irányadó refinanszírozási műveletekre megállapított kamat két százalékponttal növelt értéke;
—
állapítsa meg, hogy a Bizottság terhére a jelen ügy keretében megítélt tőke- és kamatösszegből levonható az az összeg, amelynek megfizetésére a Bizottságot kötelezhetik a T-437/18. sz. ügyben;
—
kötelezze a Bizottságot arra, hogy fizessen ex aequo et bono20 000 euró összegű kártérítést az általa két ízben elkövetett vétkes magatartással előidézett nem anyagi kár megtérítése címén;
—
harmadlagosan,
—
állapítsa meg, hogy a Tanács és a Bizottság a felperessel szemben – e két szervezet között a Törvényszék által felosztandó – 3 238 000 eurós főösszeg megfizetésére köteles, amelyből:
—
2 848 000 euró a 2013. július 19. és december 31. közötti időszak során megvalósított eladások címén elmaradt visszatérítéseknek felel meg;
—
390 000 eurós visszatérítési összeg pedig az elmaradt haszonra vonatkozik, amely az ugyanezen időszak alatt a közel-keleti országokba szánt 3550 tonna további eladás megvalósításának elmaradásához kapcsolódik;
—
a Tanácsot és a Bizottságot kötelezze – e két szervezet között a Törvényszék által felosztandó – 3 238 000 eurós főösszeg megfizetésére,
—
azzal, hogy egyrészt a Tanács, másrészt a Bizottság terhére meghatározott főösszeget értékeljék újra a 689/2013/EU rendelet megsemmisítésétől a jelen eljárásban hozott ítélet kihirdetésének napjáig az Eurostat (az Európai Unió Statisztikai Hivatala) által e társaság székhelye szerinti tagállamban az érintett időszakra vonatkozóan megállapított éves inflációs rátának megfelelő kompenzációs kamatok fényében;
—
és növeljék a jelen ítélet kihirdetésének napjától kezdve a kártérítés teljes kifizetéséig késedelmi kamatokkal, amelynek a mértéke az Európai Központi Bank (EKB) által az irányadó refinanszírozási műveletekre megállapított kamat két százalékponttal növelt értéke;
—
a Tanácsot és a Bizottságot kötelezze a jelen keresettel összefüggésben felmerült költségek viselésére, és a Törvényszék döntsön a költségek e szervezetek közötti megosztásáról.
Jogalapok és fontosabb érvek
Keresete alátámasztása érdekében a felperes hat jogalapra hivatkozik.
1.
Az első jogalap az eljárással való visszaélésen vagy az eljárási szabályok megsértésén alapul, amennyiben a felperes úgy véli, hogy a jelen esetben nem tartották tiszteletben azt az eljárást, amely a megsemmisített jogi aktus felváltására irányul, mivel a Bizottság volt a jogalkotó a megsemmisített jogi aktus, azaz a baromfihús-ágazatban alkalmazandó export-visszatérítések megállapításáról szóló, 2013. július 18-i 689/2013/EU rendelet (HL 2013. L 196., 13. o) tekintetében, és a Tanács fogadta el az új rendeletet 2018. szeptember 18-án más jogszabályok alapján.
2.
A második jogalap az alaki párhuzamosság szabályának a megsértésén alapul, amennyiben az új rendeletet egyrészt nem a Bizottság, hanem a Tanács fogadta el, másrészt pedig a Bizottság munkáját a mezőgazdasági piacok közös szervezésével foglalkozó irányítóbizottságnak kellett volna segítenie.
3.
A harmadik jogalap azon alapul, hogy nincs jogi alapja a megtámadott rendeletnek, amennyiben az EUMSZ 43. cikk (3) bekezdése, amely az egyetlen lehetséges jogi alapként szolgálhatott a megtámadott rendelet elfogadásához, nem hatalmazza fel a Tanácsot ilyen rendelet elfogadására. Ezért nincs olyan jogi alap, amely lehetővé tenné a Tanács számára, hogy a baromfihúsra alkalmazandó export-visszatérítések megállapításáról határozatot hozzon.
4.
A negyedik jogalap az eljárással való visszaélésen alapul, amennyiben – annak érdekében, hogy megfeleljen az Európai Unió Bírósága 2017. szeptember 20-i Tilly-Sabco kontra Bizottság ítéletének (C-183/16 P, EU:C:2017:704) – magának a Bizottságnak kellett volna meghoznia a megsemmisített rendeletet felváltó jogi aktust, nem pedig a Tanácsot kellett volna felkérnie, hogy fogadjon el „helyette” egy jogi aktust.
5.
Az ötödik jogalap a hiányos vagy hibás indokoláson alapul mind az alaki jogi kérdéseket illetően, amennyiben a megtámadott rendelet nem ad magyarázatot sem arra, hogy miért kellett a Tanácsot felkérni e jogszabály meghozatalára, sem arra, hogy miért és miként lehetett az EUMSZ 43. cikk (3) bekezdése az egyetlen jogi alap, amely lehetővé tette annak meghozatalát, mind a visszatérítési mértéket érintő anyagi jogi kérdéseket illetően, amennyiben a Tanács – mint ezt megelőzően a Bizottság is – tartózkodott bármilyen gazdasági elemzéstől.
6.
A hatodik jogalap a megtámadott rendelet következetlenségén alapul, amennyiben a Tanács megfontolás és elemzés nélkül ugyanazt a rendeletet fogadta el, téves és érvénytelen jogi alapon, ezáltal figyelmen kívül hagyva a Bíróság fent hivatkozott ítéletét.
A felperes szerint az új, (EU) 2018/1277 rendelet megsemmisítése elsődlegesen kártérítési igényt alapoz meg a Tanáccsal szemben a felperest e rendelet elfogadása következtében ért kár tekintetében. Másodlagosan a felperes felelősség megállapítása iránti keresetet nyújt be a Bizottsággal szemben, amelyre visszavezethető ezen új, megsemmisítendő rendelet elfogadása. Végül harmadlagosan a felperes azt kéri, hogy a Törvényszék állapítsa meg a Tanács és a Bizottság közös felelősségét, tekintettel arra, hogy e két szervezet egymástól elkülönülő jogsértéseket követett el.