A TÖRVÉNYSZÉK ELNÖKÉNEK VÉGZÉSE
2019. január 21. ( *1 )
„Ideiglenes intézkedés iránti kérelem – Növényvédő szerek – Az oxaszulfuron hatóanyag – A forgalomba hozatal céljából történő jóváhagyás megújításának megtagadása – Végrehajtás felfüggesztése iránti kérelem – A sürgősség hiánya – Az érdekek mérlegelése”
A T‑574/18. R. sz. ügyben,
az Agrochem‑Maks d.o.o. (székhelye: Zágráb [Horvátország], képviseli: S. Pappas ügyvéd)
felperesnek
az Európai Bizottság (képviselik: A. Lewis, I. Naglis és G. Koleva, meghatalmazotti minőségben)
alperes ellen
az oxaszulfuron hatóanyag jóváhagyása megújításának a növényvédő szerek forgalomba hozataláról szóló 1107/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet szerinti megtagadásáról, valamint az 540/2011/EU bizottsági végrehajtási rendelet módosításáról szóló, 2018. július 18‑i (EU) 2018/1019 bizottsági végrehajtási rendelet (HL 2018. L 183., 14. o.) végrehajtásának felfüggesztése iránt az EUMSZ 278. és EUMSZ 279. cikk alapján benyújtott kérelme tárgyában,
A TÖRVÉNYSZÉK ELNÖKE
meghozta a következő
Végzést ( 1 )
[omissis]
A jogkérdésről
[omissis]
A sürgősségről
[omissis]
A kár súlyosságáról
32
Először is a felperes a forgalma és a nyeresége tekintetében bekövetkező sérelem kockázata, valamint a teljes vállalkozási értéke csökkenésének kockázata folytán – amely kockázatokat együttesen kell vizsgálni – állítólag felmerülő kár súlyosságát illetően úgy véli, hogy a megtámadott rendeletnél fogva jelentős veszteséget fog elszenvedni a forgalma és a nyeresége, valamint a „közvetett vállalkozási értéke” tekintetében. Ennek kapcsán tehát meg kell állapítani, hogy az állítólagos kár tisztán vagyoni jellegű.
33
Márpedig a hivatkozott vagyoni kár súlyosságát illetően állandó ítélkezési gyakorlat, hogy a kért ideiglenes intézkedés csak akkor indokolt, ha úgy tűnik, hogy ilyen intézkedés hiányában az azt kérelmező fél olyan helyzetbe kerülne, amely az alapeljárást befejező határozat meghozatalát megelőzően a létezését veszélyeztetné (lásd: 2010. április 30‑iXeda International és Pace International kontra Bizottság végzés, T‑71/10 R, nem tették közzé, EU:T:2010:173, 42. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
34
E tekintetben állandó ítélkezési gyakorlat, hogy az ilyen kár súlyosságát többek között a vállalkozás méretére és forgalmára, valamint azon csoport sajátosságaira tekintettel kell elemezni, amelyhez a vállalkozás tartozik (lásd: 2011. november 15‑iXeda International kontra Bizottság végzés, T‑269/11 R, nem tették közzé, EU:T:2011:665, 20. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; lásd továbbá ebben az értelemben: 1998. április 15‑iCamar kontra Bizottság és Tanács végzés, C‑43/98 P(R), EU:C:1998:166, 36. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
35
Ezenkívül emlékeztetni kell arra, hogy – továbbra is az állandó ítélkezési gyakorlat szerint – megállapítást nyert egyfelől az, hogy ami az erőteljesen szabályozott piacokon működő vállalkozások forgalmának 10%‑ánál alacsonyabb résznek megfelelő veszteséget illeti, azok a pénzügyi nehézségek, amelyek e vállalkozások esetében kockázatként felmerültek, nem tűntek olyan jellegűnek, hogy e vállalkozásoknak magát a létezését veszélyeztessék (2011. november 15‑iXeda International kontra Bizottság végzés, T‑269/11 R, nem tették közzé, EU:T:2011:665, 21. pont; lásd továbbá ebben az értelemben: 2001. április 11‑iBizottság kontra Bruno Farmaceutici és társai végzés, C‑474/00 P(R), EU:C:2001:219, 106. pont), másfelől pedig az, hogy az e vállalkozások forgalma közel kétharmadának megfelelő veszteséget illetően a Bíróság – elismerve ugyan, hogy az e vállalkozásoknak okozott pénzügyi nehézségek lehettek olyan jellegűek, hogy e vállalkozások létezését veszélyeztessék – hangsúlyozta, hogy egy erőteljesen szabályozott olyan ágazatban, amely gyakran jelentős befektetéseket igényel, és amelyben a hatáskörrel rendelkező hatóságok közegészségügyi kockázatok felmerülése esetén kénytelenek lehetnek olyan okokból beavatkozni, amelyeket az érintett vállalkozások nem mindig láthatnak előre, e vállalkozások feladata, hogy – hacsak nem maguknak kell viselniük az ilyen beavatkozásból eredő kárt – megfelelő üzletpolitika kialakításával felvértezzék magukat e beavatkozás következményeivel szemben (lásd: 2016. június 16‑iICA Laboratories és társai kontra Bizottság végzés, C‑170/16 P(R), nem tették közzé, EU:C:2016:462, 29. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
36
A jelen ügyben a felperes 2017. évre 114751316 euró teljes bevételt jelöl meg, amelyből 15216941,17 euró, vagyis a teljes forgalmának 13,26%‑a, a Laguna termék értékesítéséből származott. Ezenkívül a Laguna termék három kiegészítő termékének értékesítéséből ugyanebben az évben 5079535,60 euró bevétele, vagyis a teljes forgalmának 4,43%‑a származott. Ezenkívül rámutat, hogy e négy termék részére való importja a Kavran számára 15716330,04 eurót jelent az 56996563 eurónyi teljes forgalomban, vagyis a Kavran teljes forgalmának megközelítőleg 27,57%‑át. Végül azt állítja, hogy a Laguna termék és a kiegészítő termékei együtt a Kavrannal közös „közvetett vállalkozási értékének” több mint 50%‑át testesítik meg.
37
Elöljáróban emlékeztetni kell arra az elvre, miszerint a sürgősségre vonatkozó vizsgálat keretében állított kár szükségszerűen személyes jellegű, ahogy azt az állandó ítélkezési gyakorlat hangsúlyozza (lásd: 2007. december 4‑iCheminova és társai kontra Bizottság végzés, T‑326/07 R, EU:T:2007:364,50. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). A felperes tehát a jelen ideiglenes intézkedés iránti kérelem keretében nem hivatkozhat más, az eljárásban félként részt nem vevő vállalkozásoknak okozott kárra az állítólagos kár súlyosságának bizonyítása érdekében.
38
E tekintetben meg kell állapítani, hogy a felperes, bár azt állítja, hogy a három kiegészítő terméket általában a Laguna termékkel egy időben vásárolják meg, nem terjeszt elő semmilyen bizonyítékot a tekintetben, hogy azokat a Laguna termék nélkül nem lehet használni, például más gyomirtó szerrel együtt. Így a három kiegészítő termék forgalmát nem lehet figyelembe venni a kár súlyosságának értékelésekor.
39
Mindenesetre hangsúlyozni kell, hogy a 2009. április 28‑iUnited Phosphorus kontra Bizottság végzésben (T‑95/09 R, nem tették közzé, EU:T:2009:124, 69. pont) a Törvényszék elismerte, hogy a kár súlyosságának értékelése során az ideiglenes intézkedésről határozó bíró nem szorítkozhat arra, hogy gépiesen és mereven csak a releváns forgalmat vegye alapul, hanem figyelembe kell vennie az adott ügy sajátos körülményeit is, és a határozatának elfogadásakor azokat összefüggésbe kell hoznia a forgalomban okozott kárral.
40
Jóllehet igaz, hogy ezen ítélkezési gyakorlatra mindeddig elsősorban annak lehetővé tétele érdekében hivatkoztak, hogy a bíróság értékelje, hogy az állítólagos kár súlyossága annak ellenére megállapítható‑e, hogy a forgalom nem haladta meg a fenti 35. pontban említett 10%‑os indikatív küszöbértéket, e gépies és rugalmatlan elemzés tilalma nem korlátozódhat ezen egyetlen szempontra, hanem a bíróság azon kötelezettségét is magában kell foglalnia, hogy az ügy sajátos körülményeit figyelembe véve vizsgálja meg, hogy e küszöbérték meghaladása ellenére a súlyosság megállapítását mellőzni kell‑e.
41
Úgy tűnik, hogy e körülmények szempontjából meg kell először is állapítani, hogy az ügy irataiból az derül ki, hogy a felperes valójában a valamely kínai beszállító által a Syngenta képlete alapján gyártott és a Kavran által Horvátországba importált oxaszulfuron horvátországi forgalmazója. Emiatt neki nem kellett olyan jelentős beruházást végeznie, általános és állandó költségeket viselnie, mint amilyenekkel a gyártási tevékenység kialakítása járna.
42
E tekintetben elöljáróban hangsúlyozni kell, hogy a Bizottság állításával ellentétben e forgalmazói minőség első ránézésre nem jár azzal, hogy valamely betiltott terméket könnyű lenne hasonló termékkel helyettesíteni. Ezzel összefüggésben ugyanis számos nehézség fékezheti vagy akadályozhatja új anyagok kifejlesztését a fortiori az olyan, erőteljesen szabályozott piacon, mint amely a jelen ügyben szerepel.
43
Egyébiránt a felperes észrevételeiből, valamint a megelőző gyomirtó szerek csekély piaci részesedéséből az következik, hogy e szerek – amelyek használata, úgy tűnik, a párás éghajlatokon javasolt – emiatt láthatóan nem felelnek meg a horvát piacnak, és ez alapján a priori nem minősülnek az oxaszulfuron helyettesítésére alkalmas megoldásnak.
44
Meg kell azonban mindenekelőtt állapítani, hogy a felperes, bár azt állítja, hogy a horvát piacon jelen lévő egyetlen más megelőző gyomirtó szer a BASF versenytárs vállalkozás által értékesített imazamox, nem jelzi, hogy vannak‑e jelen olyan esetleges helyettesítő megelőző termékek az Európai Unióban, amelyeket a horvát piacon forgalmazni lehetne. Márpedig a fenti 26–28. pontban felidézett elveknek megfelelően az ideiglenes intézkedéseket kérelmező félnek kell olyan bizonyítékokat szolgáltatnia, amelyek lehetővé teszik a bíróságnak a határozathozatalt.
45
Ezt követően az ideiglenes intézkedésről határozó bíró számára jelenleg nem meggyőző a felperes azon érve, miszerint nem találna a horvát piacon forgalomba hozható helyettesítő gyomirtó szert, mivel a hatóanyagok tervezői és gyártói általában maguk forgalmaznak. Egyfelől ugyanis a felperes eddig más vállalkozás által kifejlesztett terméket forgalmazott, ami így ellentmond az állításának, másfelől a felperes beágyazódása és a horvát piacon felépített értékesítési hálózata, az oxaszulfuron eltűnésével keletkező piaci réssel együtt, feltehetően olyan tényezőknek minősülnek, amelyekre a felperes az új gyártóknál hivatkozhat.
46
Másodszor rá kell mutatni, hogy a felperes erőteljesen szabályozott piacon működik. Márpedig, ahogy arra a fenti 35. pont emlékeztetett, neki kell tehát olyan magatartást tanúsítania, amely figyelembe veszi a terméke forgalmazása betiltásának megnövekedett kockázatát, és neki magának kell viselnie az ilyen tilalomból eredő kárt. Következésképpen és ellentétben a felperes állításával az ideiglenes intézkedésről határozó bírónak az állítólagos kár súlyosságának vizsgálata keretében figyelembe kell vennie a felperes által alkalmazott kereskedelmi stratégiát.
47
A jelen ügyben a Laguna terméke értékesítésével összefüggő forgalom aránya az erőteljesen szabályozott piac keretei között átgondolt politika eredményeként értékelendő. Ugyanakkor más olyan esetleges intézkedésre vonatkozó bizonyíték hiányában, amelyet a felperes tett azért, hogy a szóban forgó piac jellegére tekintettel ne kerüljön esetlegesen kockázatos helyzetbe, a 10%‑os indikatív küszöbérték meghaladása önmagában nem lehet meggyőző az ideiglenes intézkedésről határozó bíró számára az állítólagos kár súlyosságát illetően.
48
Ezzel összefüggésben hangsúlyozni kell, hogy a felperes nem hivatkozhat az olyan következtetésből eredő valamiféle jogos bizalomra, mint amelyre a jelentéstevő tagállam jutott. Ahogy arra ugyanis a Bizottság helyesen emlékeztet, e jelentés mindössze egy jól ismert eljárás köztes szakaszának minősül, és egyáltalán nem határozza meg a Bizottság végső álláspontját. Ezen túlmenően, ahogy azt az állandó ítélkezési gyakorlat kiemeli, a bizalomvédelem elvére kizárólag olyan feltételezhetően jogos bizalmat keltő helyzetben lehet hivatkozni, amelyet a végső döntés meghozatalára jogosult intézmény hozott létre (lásd: 2018. január 30‑i, Przedsiębiorstwo Energetyki Cieplnej kontra ECHA ítélet, T‑625/16, nem tették közzé, EU:T:2018:44, 75. és 76. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). Következésképpen az olyan, növényvédő szer jóváhagyásának megújítására irányuló eljárás keretében, mint amely a jelen ügy tárgya, nem merülhet fel a bizalomvédelem elve a jelentéstevő tagállam által kiadott közbenső jelentés következtetéseivel szemben.
49
Meg kell tehát állapítani, hogy a jelen ügy sajátos körülményeinek arra kell vezetniük az ideiglenes intézkedésről határozó bírót, hogy a releváns forgalom nagyságát viszonylagossá tegye, valamint a forgalma és a nyeresége tekintetében bekövetkező sérelem kockázata vagy a teljes vállalkozási értéke csökkenésének kockázata folytán állítólag felmerülő kár súlyosságának hiányát állapítsa meg.
[omissis]
Az érdekek mérlegeléséről
[omissis]
85
Elöljáróban hangsúlyozni kell, hogy a szóban forgó termék megújításának megtagadása egyrészt két, komoly aggályokat felvető szemponton, másrészt hét olyan ponton alapul, amelyet nem lehetett véglegesíteni. Márpedig, bár az első két szempont a földigilisztákat és vízi szervezeteket érintő, bizonyított kockázatokra vonatkozik, nem lehet arra következtetni, hogy az olyan hézagot jellemző információhiány, mint amilyen a jelen ügyben a nem véglegesíthető hét pontból ered, úgy értelmezhető, hogy abból a közegészségügyi kockázatok hiányára lehet következtetni.
86
Először is, ami az arra alapított érvet illeti, hogy nem áll fenn a közegészség veszélyeztetése, a felperes hangsúlyozza, hogy a szóban forgó anyag és az azon alapuló termékek 20 éven keresztül a piacon voltak, és máig nem jeleztek egyetlen olyan, a forgalmazásukból eredő esetet sem, amely érintette volna a közegészséget. Ezenkívül az állítja, hogy ellenkező esetben az eredetileg 6 évre, a 2013‑tól 2019‑ig terjedő időszakra szóló jóváhagyásnak az anyag vizsgálatának idejére való kiterjesztését a Bizottság nem hagyta volna jóvá.
87
Mindazonáltal az iratanyagból kitűnik, hogy nem zárhatók ki a közegészségügyi kockázatok. E tekintetben mindenekelőtt meg kell állapítani, hogy a felperes a jelen esetben nem alapíthat meggyőző érvet arra, hogy az anyagot több mint 20 éven keresztül teljes biztonsággal alkalmazták az Unióban anélkül, hogy bármilyen, az emberi egészségre ártalmas hatást valaha is jeleztek volna. A jelen üggyel érintett ágazatban ugyanis a tudományos fejlődés nem ritka, ezáltal pedig alkalmat biztosít arra, hogy az újabb tudományos ismeretek és felfedezések mércéjéhez viszonyítva újból értékeljék az anyagokat. Ez képezi a jóváhagyás meghosszabbítására irányuló eljárások alapját, valamint a forgalmazási engedélyekre vonatkozó időbeli korlátok létjogosultságát. Következésképpen az ideiglenes intézkedésről határozó bíró által az érdekek mérlegelése keretében lefolytatott vizsgálatnak az ettől kezdve az egyrészt azonosított, másrészt ki nem zárható kockázatokra kell vonatkoznia (lásd ebben az értelemben: 2018. június 22‑iArysta LifeScience, Hollandia kontra Bizottság végzés, T‑476/17 R, EU:T:2018:407, 105. pont).
88
Ezt követően a felperes azon álláspontja, miszerint nem áll fenn közegészségügyi kockázat, alapvetően azon érveken alapul, amelyekre a fumus boni iurist érintő bizonyítása keretében hivatkozik, vagyis hogy a megtámadott rendelet elfogadására irányuló döntés egyrészt a közigazgatás azon értékelésével kapcsolatos indokolási kötelezettségének megsértéséből ered, miszerint az azonosított hiányok igazolják az oxaszulfuron jóváhagyásának meg nem újítását, másrészt a közigazgatás azzal kapcsolatos indokolási kötelezettségének megsértéséből fakad, hogy a vízi szervezeteket és a földigilisztákat érintő komoly kockázat áll fenn.
89
Márpedig e szempontok az eljárás jogszerűségének felülvizsgálata körébe tartoznak, és egyéb adatok nélkül, továbbá nyilvánvaló mérlegelési hiba esetleges elismerése kivételével nem eredményezhetik azt, hogy az ideiglenes intézkedésről határozó bíró az érdekek mérlegelése keretében úgy ítélje meg, hogy az e dokumentumokban előadott következtetéseknek elsőbbséget kell élvezniük azon korábbi mérlegelésekhez képest, amelyek elvileg egy aprólékos és kimerítő vizsgálat eredményei. E bírónak ugyanis nem feladata tudományos adatok olyan mérlegelését lefolytatni, amely meghaladná a hatáskörét (lásd ebben az értelemben: 2018. június 22‑iArysta LifeScience Hollandia kontra Bizottság végzés, T‑476/17 R, EU:T:2018:407, 108. pont).
90
Ez a jelen ügyben annál inkább igaz, hogy az állítólagos kár a közegészség tekintetében nem összegyűjtött tudományos adatokból, hanem éppen azok hiányából ered, amelyek a megtámadott rendeletben megállapított hiányokat jelentik. Márpedig, ahogy arra a fenti 85. pont rámutat, e hiányok nem teszik lehetővé a közegészségügyi kockázatok kizárását, amelyeket – ahogy azokat a megtámadott rendelet felveti – a szóban forgó többi érdekre tekintettel kell figyelembe venni.
91
E tekintetben a felperes nem említ egyéb érdekeket, mint azt, hogy elkerülje azon kár bekövetkezését, amelyet a megtámadott rendelet okozna neki, amely kárról ezenkívül bebizonyosodott, hogy sem súlyosnak, sem helyrehozhatatlannak nem minősül. Márpedig állandó ítélkezési gyakorlat, hogy a közegészség védelmével összefüggő követelményeknek főszabály szerint vitathatatlanul döntő jellegűnek kell lenniük a gazdasági megfontolásokhoz képest (lásd: 2001. április 11‑iBizottság kontra Bruno Farmaceutici és társai végzés, C‑474/00 P(R), EU:C:2001:219, 112. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; 2012. április 19‑iArtegodan kontra Bizottság ítélet, C‑221/10 P, EU:C:2012:216, 99. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
92
Az állítólagos kár tehát nem elegendő ahhoz, hogy az érdekek mérlegelését a felperes javára döntse el, mivel az oxaszulfuront illetően azonosított közegészségügyi kockázatokat elismerteknek kell tekinteni (lásd a fenti 87. pontot).
93
Végül, mindazonáltal, még ha a felperesnek sikerült volna is bizonyítania a kárának jellegzetességeihez kapcsolódó sürgősséget, azt akkor is az állandó ítélkezési gyakorlatban kialakított azon elvre tekintettel kellett volna mérlegelni, amely szerint a közegészség védelmével összefüggő, feltétlenül érvényesítendő követelmények elsőbbsége igazolhat olyan korlátozásokat, amelyek – akár jelentős – kedvezőtlen következményekkel járhatnak bizonyos gazdasági szereplőkre (lásd ebben az értelemben: 2010. június 1‑jeiBlanco Pérez és Chao Gómez ítélet, C‑570/07 és C‑571/07, EU:C:2010:300, 90. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat). Ezzel összefüggésben még azt is hangsúlyozták, hogy el kell ismerni az elővigyázatosság elvét, amely szerint ha az emberi egészséget érintő kockázatok létezését, valamint e kockázatok terjedelmét illetően bizonytalanság áll fenn, az uniós intézmények védelmi intézkedéseket fogadhatnak el anélkül, hogy várniuk kellene arra, hogy bizonyítást nyerjenek a kockázatok vagy azok súlyossága (lásd ebben az értelemben: 2013. december 19‑iBizottság kontra Németország végzés, C‑426/13 P(R), EU:C:2013:848, 54. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
94
Következésképpen el kell utasítani a felperes által a szóban forgó anyag ártalmatlanságát illetően annak bizonyítása érdekében előadott érveket, hogy a közegészségügyi megfontolásokat nem lehet nagyobb súllyal figyelembe venni, mint a kárával kapcsolatos megfontolásokat.
[omissis]
A fenti indokok alapján
A TÖRVÉNYSZÉK ELNÖKE
a következőképpen határozott:
1)
A Törvényszék elnöke az ideiglenes intézkedés iránti kérelmet elutasítja.
2)
A Törvényszék elnöke a költségekről jelenleg nem határoz.
Luxembourg, 2019. január 21.
E. Coulon
hivatalvezető
M. Jaeger
elnök
( *1 ) Az eljárás nyelve: angol.
( 1 ) A jelen végzésnek csak azok a pontjai kerülnek ismertetésre, amelyek közzétételét a Törvényszék hasznosnak tartja.