11.3.2019
HU
Az Európai Unió Hivatalos Lapja
C 93/70
2019. január 11-én benyújtott kereset – Giulia Moi kontra Parlament
(T-17/19. sz. ügy)
(2019/C 93/91)
Az eljárás nyelve: olasz
Felek
Felperes: Giulia Moi (Siddi, Olaszország) (képviselő: M. Contini ügyvéd)
Alperes: Európai Parlament
Kérelmek
A felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:
—
elsődlegesen semmisítse meg az Európai Parlament Elnökségének 2018. november 12-i határozatát, amely megerősítette az Európai Parlament elnökének 2018. október 2-i határozatát, amely Giulia Moira a napidíj 12 napos időszakban történő megvonásának büntetését rója a két parlamenti asszisztensével szemben általa folytatott lelki zaklatás miatt;
—
másodlagosan, abban a cáfolt és nem is feltételezett helyzetben, ha a Törvényszék nem adna helyt az elődleges kérelemnek, és az esetleges fellebbezés sérelme nélkül, állapítsa meg, hogy a kirótt fegyelmi büntetés túlzott és/vagy aránytalan, következésképpen azt váltsa fel az Európai Parlament eljárási szabályzata 166. cikkének a) pontja szerinti esetre előírtakkal;
—
az alperes intézményt mindenesetre, az eljáró Törvényszék által szabad mérlegelés útján meghatározott kártérítés fizetésére kötelezve, amely 50 000 euróban meghatározott összeg – vagy a Törvényszék által előírt ennél alacsonyabb vagy magasabb összeg –, rendelje el továbbá, hogy az Európai Parlament elnöke az Európai Parlament plenáris ülésén ezen információt hozza nyilvánosságra;
—
az alperest kötelezze a költségek viselésére.
Jogalapok és fontosabb érvek
Keresete alátámasztása érdekében a felperes a kontradiktórius eljárás elvének, az eljárási szabályok tiszteletben tartása elvének és Európai Unió Alapjogi Chartája 41. cikkének a megsértésére hivatkozik.
1.
A felperes hangsúlyozza, hogy nem állnak fel a szóban forgó fegyelmi büntetés kiszabásának feltételei, amelynek indokolása láthatólag pusztán a tanácsadó bizottság jelentésére utal, amely bizottság pedig, bármilyen indokolás és minden bizonyíték nélkül minősítette a felperes magatartását „lelki zaklatásnak”.
2.
Ezentúl a felperes szerint nyilvánvaló, hogy az Elnökség hatáskörét nyilvánvalóan tévesen és egyértelműen hatáskörtúllépést megvalósítva használta, amennyiben azok a tények, amelyeket állítása szerint az állítólagosan zaklatott asszisztensek adtak elő, nem minősülhetnek lelki zaklatásnak a személyzeti szabályzat 12a. cikke értelmében.
3.
A felperes állítása szerint az Elnökség pedig hibát követett el, és elferdítette a határozat tárgyát képező tényeket a lelki zaklatás személyzeti szabályzat 12. cikkében foglalt meghatározása fényében. Az ilyen zaklatáson olyan „helytelen magatartást” kell érteni, amely egy időszak során „ismétlődően vagy rendszeresen” előfordul, és olyan magatartást, szóbeli vagy írott nyelvhasználatot, gesztusokat vagy más cselekvéseket tartalmaz, amelyek szándékosak, és alkalmasak arra, hogy bármely másik személy személyiségét, méltóságát, fizikai vagy pszichológiai integritását aláássák.
4.
A „zaklatás” fogalmának e pontosítását követen a felperes szerint az eljárásra vonatkozó iratok puszta olvasatából kitűnik, hogy a felperes által tanúsított magatartás nem valósítja meg a „zaklatás” egyik esetét sem, és a néhány kifogás, amelyek időben is egy igen rövid időszakra határolhatók körül, az asszisztensek feladatainak elvégzésére, valamint az irodai jelenlétükre vonatkozik, ami a felperessel szembeni megtorlás eredménye, aki abban bűnös, hogy elbocsátásukra vonatkozó kérelmet terjesztett elő.
5.
Egyébként egyetlen, átlagos érzékenységgel rendelkező és a Parlament tagjai, valamint munkatársai különleges munkakörülményeit ismerő külső szemlélő sem vonhatná le azt a következtetést, hogy a felperesnek felrótt magatartások annyira túlzóak és elítélendők lennének, hogy sértenék a szóban forgó asszisztensek személyiségét, méltóságát, fizikai vagy pszichológiai integritását, tekintettel azon nagylelkű díjazásra is, amelyet a Parlament számukra folyósított.
Full & Egal Universal Law Academy