4.3.2019
HU
Az Európai Unió Hivatalos Lapja
C 82/65
2019. január 11-én benyújtott kereset – Noguer Enríquez és társai kontra Bizottság
(T-22/19. sz. ügy)
(2019/C 82/77)
Az eljárás nyelve: spanyol
Felek
Felperesek: Roser Noguer Enríquez (Andorra la Vella, Andorra), Ramón Cierco Noguer (Andorra la Vella), Successors D’Higini Cierco García, SA (Andorra la Vella), Cierco Martínez 2 2003, SL (Andorra la Vella) (képviselők: J. Álvarez González és S. San Felipe Menéndez ügyvédek)
Alperesek: Európai Bizottság
Kérelmek
A felperesek azt kérik, hogy a Törvényszék:
—
tekintse benyújtottnak az Európai Unió azon károk okán fennálló szerződésen kívüli felelősségének megállapítására irányuló keresetet, amelyeket a Bizottság okozott feladatainak gyakorlása során, az EUMSZ 268. cikk és az EUMSZ 340. cikk (2) bekezdése értelmében és az e célból indult eljárás tekintetében, hozzon ítéletet, amelyben elismeri az Unió szerződésen kívüli felelősségét a Bizottság hanyag és megengedő magatartásának okán, és ítéljen javára 50 220 800 euró összegű kártérítést a keresetlevélhez csatolt szakértői jelentésben szereplő számításoknak és összegeknek megfelelően, illetve, másodlagosan, a Törvényszék által kijelölt szakértő jelentésében szereplő összeget a vonatkozó törvényes kamatokkal növelve, valamint kötelezze az alperest a költségek viselésére.
Jogalapok és fontosabb érvek
Keresetük alátámasztása érdekében a felperesek a következő jogalapokra hivatkoznak.
1.
Az Európai Unió és az Andorrai Hercegség között létrejött monetáris megállapodás megsértése, valamint a hitelintézetek és befektetési vállalkozások helyreállítását és szanálását célzó keretrendszer létrehozásáról és a 82/891/EGK tanácsi irányelv, a 2001/24/EK, 2002/47/EK, 2004/25/EK, 2005/56/EK, 2007/36/EK, 2011/35/EU, 2012/30/EU és 2013/36/EU irányelv, valamint az 1093/2010/EU és a 648/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet módosításáról szóló, 2014. május 15-i 2014/59/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv (1) nem megfelelő, az Andorrai Hercegség általi, a Bizottság által engedélyezett átültetése. A Bizottság konkrétan:
—
elmulasztotta azon kötelezettségét, hogy ellenőrizze a 2014/59/EU irányelvnek az Andorrai hercegség általi elégtelen, érdekvezérelt, „korai és részleges”, a Bizottság által engedélyezett átültetését, amely előbbi elmulasztotta belefoglalni a részvényesek és a befektetők jogait és kötelezettségeit, amelyeket a közösségi jog előír mint az ilyen jellegű beavatkozási eljárások szükséges ellensúlyát, ezenfelül pedig a más részvényesekkel szembeni hátrányosan megkülönböztető intézkedéseket foglalt bele, valamint
—
elmulasztotta azon kötelezettségét, hogy a vegyes bizottság és adott esetben az Európai Unió Bírósága előtt bejelentse, hogy az Andorrai hercegség nem tartotta tiszteletben a megállapodást a 2014/59/EU irányelv jogellenes átültetése által, amely megvédte a felpereseknek a részvényeitől való megfosztását, a legkisebb közérdekre való hivatkozás nélkül, alapvető elveket sértve meg így, mint például az arányosság elve, illetve anélkül, hogy bármiféle kártérítés vagy kompenzáció került volna előírásra a jogszabályokban megállapított feltételek mellett. Mindez egy jogrendszer, vagy a jogállam legfelsőbb szintű elveinek és az alapvető jogok jelentős megsértését jelenti. Következésképpen a Bizottság az Andorrai Hercegségnek a megállapodás megszűnésére vonatkozó kötelezettségszegését sem állapította meg (a mai napig sem).
2.
A felpereseknek az Európai Unió Alapjogi Chartájában, valamint az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló európai egyezményben rögzített alapvető jogainak és garanciáinak megsértése, többek között: a tulajdonjog, a megfelelő ügyintézéshez való jog, a hatékony bírósági jogvédelemhez való jog, a bizalomvédelem elve, valamint a jogbiztonság elve megsértése.
—
E tekintetben a felperesek azt állítják, hogy a bizottság kötelezettségszegése lehetővé tette, hogy a Banca Privada de Andorra megszűntetését követően valamennyi részvényest, köztük a felpereseket is, a vállalkozás részvényei 75,52 %-ának tulajdonosát megfosszanak tőkéjüktől bármely kompenzáció vagy jogorvoslati lehetőség nélkül.
—
A felperesek arra is hivatkoznak, hogy a megállapodás fő kezesének tétlensége oda vezetett, hogy az andorrai jogalkotás nem ismeri el ahhoz való jogukat, hogy a BPA (Banca Privada de Andorra) intézmény megszűnését követően ugyanazt az összeget kapják, amelyet fizetésképtelenségi eljárást vagy rendes csődeljárást követően kaptak volna, amely a hitelintézetek és a befektetési szolgáltatásokat nyújtó vállalkozások átszervezésére és megszűnésére vonatkozó uniós szabályozás egyik kifejezett és eltérést nem engedő joga, amelyet az Andorrai hercegségnek át kellett volna ültetnie a megállapodás értelmében.
—
Végül a felpereseknek az azon helyzet értékeléséhez való joga sem került befoglalásra az andorrai jogba, amelyben egy hitelintézet megszűnését követően voltak, illetve az adott esetben a tekintetükben elismert kompenzációhoz való jog, valamint annak joga, hogy kifogásolhatják, illetve megvédhetik az intézmény megszűnésének eredményét.
3.
A Bizottság azon legalapvetőbb kötelezettségének megsértése, hogy felügyelje a közösségi jog és az uniós szerződések tiszteletben tartását és alkalmazását az Európai Unióról szóló Szerződés 17. cikkének megfelelően, lehetővé téve, hogy harmadik államok nyilvánvalóan megsértsék azokat, ami nyilvánvalóan a jogbiztonságnak, a közösségi intézmények hitelességének, illetve a polgárok és az intézmények jogos bizalmának megsértését vonja maga után.
4.
Az Unió olyan magatartása, amely a magánszemélyek jogait elismerő vagy védő jogszabályok kellően súlyos megsértését feltételezni, amit nem igazolhat az e szabályok által előírt mérlegelési mozgástér, összetettségük vagy pontatlanságuk. A Bizottság e hanyag magatartása konkrét, valóságos, bizonyos és anyagi kárt okozott a felpereseknek, mivel nyilvánvaló kapcsolat van e kár és a Bizottság magatartása között.
5.
Másodlagosan, a Bizottságnak azon hanyag magatartása okán fennálló felelőssége, amelyről bizonyosságot tett az Andorrai hercegséggel kötött megállapodások megtárgyalása és aláírása során, amely nem írja elő az érintett magánszemélyek védelmi, illetve jogorvoslati mechanizmusát.
(1) HL 2014. L 173., 190. o.
Full & Egal Universal Law Academy