17.6.2019
HU
Az Európai Unió Hivatalos Lapja
C 206/42
2019. február 18-án benyújtott kereset — Magnan kontra Bizottság
(T-99/19. sz. ügy)
(2019/C 206/47)
Az eljárás nyelve: francia
Felek
Felperes: Nathaniel Magnan (Aix-en-Provence, Franciaország) (képviselő: J. Fayolle ügyvéd)
Alperes: Európai Bizottság
Kérelmek
A felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:
—
nyilvánítsa elfogadhatónak az Európai Bizottság mulasztása ellen indított jelen keresetet és állapítsa meg az EUMSZ 340. cikk alapján a Bizottság szerződésen kívüli felelősségét;
—
nyilvánítsa elfogadhatónak a 2018. december 20-i levélben szereplő, az Európai Bizottság fellépését megtagadó hallgatólagos határozat megsemmisítése iránti jelen keresetet;
—
az ügy érdemében először is
—
határozzon annak pontosításával, hogy a Loi sur l’Assurance-maladie (az egészségbiztosításról szóló törvény, az úgynevezett LAMal) 55. cikkének a) pontja a következőket sérti:
—
az ALCP 2. cikkét (hátrányos megkülönböztetés tilalma), 7. cikkét (az egyenlő bánásmódhoz való jog), valamint a 13. cikkét (standtill kötelezettség);
—
a szakmai képesítések elismeréséről szóló 2005/36/EK irányelv 55. cikkét;
—
állapítsa meg, hogy Genf kantonnak „Az állami intézményeken és a támogatott szervezeteken belüli felvételi eljárásról” szóló transzverzális irányelve sérti a Svájc és az Európai Unió között létrejött, a személyek szabad mozgásáról szóló megállapodást (ALCP), és hogy a nemzeti preferenciáról szóló többi svájci szövetségi jogszabályi rendelkezés sérti az ALCP-t;
—
állapítsa meg ugyanakkor, hogy az Európai Unió tagállamai nem hoztak hátrányosan megkülönböztető intézkedéseket a svájci állampolgárságú orvosokkal szemben;
—
állapítsa meg az Európai Bizottság vétkes tétlenségét, amelynek ügyelnie kell a Szerződések alkalmazására, és ezzel megsértette a bizalomvédelem elvét, valamint Nathaniel Magnan doktor szerzett jogai tekintetében a jogbiztonság elvét;
—
állapítsa meg az Európai Bizottság vétkes tétlensége és a Nathaniel Magnan doktort ért kár közötti okozati összefüggést;
—
állapítsa meg az Európai Bizottság tekintetében a mulasztást;
—
az Európai Bizottságot kötelezze 1 281 444 CHF-nek (egymillió kétszáznyolcvanegyezer négyszáznegyvennégy svájci frank) megfelelő 1 141 198,10 euró (egymillió száznegyvenegyezer százkilencvennyolc euró tíz cent, amely 2019. január 7-én az egyeztetett világidő szerint 11:39-kor érvényes átváltási érték) Magnan Nathaniel doktor részére történő megfizetésére, amely összeg a már 2013 óta amiatt fennálló kárnak felel meg, hogy megállapítható az EUMSZ 340. cikk alapján a Bizottság szerződésen kívüli felelőssége;
—
az Európai Bizottságot kötelezze a folyamatos, állandó és fennálló gazdasági kár miatt Magnan Nathaniel doktor részére munkanaponként 500 euró (ötszáz euró) bírság megfizetésére, amely annak a gazdasági kárnak felel meg, amely minden nap fennáll mindaddig, amíg a Svájci Államszövetség tiszteletbe nem tartja az ALCP-t, vagy amíg mulasztás miatt az EUMSZ 340. cikk alapján valamelyik fél ki nem lép a megállapodásból;
—
másodlagosan,
—
állapítsa meg, hogy az Európai Bizottság 2018. december 20-i válaszlevele elutasító határozatnak minősül;
—
semmisítse meg ezt a hallgatólagos határozatot, amellyel az Európai Bizottság megtagadta, hogy fellépjen a Svájci Államszövetséggel szemben a Szerződések megsértése miatt, valamint amely alapján a bekövetkezett kárt nem térítették meg.
Jogalapok és fontosabb érvek
Keresete alátámasztása érdekében a felperes öt jogalapra hivatkozik.
1.
Az első jogalap azon alapul, hogy Svájc nem tartotta tiszteletben sem az egyrészről az Európai Közösség és tagállamai, másrészről a Svájci Államszövetség között a személyek szabad mozgásáról szóló megállapodást (HL 2002. L 114., 6. o.), sem pedig a szakmai képesítések elismeréséről szóló, 2005. szeptember 7-i 2005/36/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvet (HL 2005. L 255., 22. o.; helyesbítések: HL 2007. L 271., 18. o.; HL 2008. L 93., 28. o.; HL 2014. L 305., 115. o.). A felperes ugyanis úgy véli, hogy a Svájci Államszövetség 2013. júliusában olyan rendelkezést hozott, amelynek alapján korlátozzák az orvosok olyan területeken való elhelyezkedését, ahol a svájci kötelező egészségbiztosítás terhére létszámfelesleg van, ami állampolgárságon alapuló közvetett hátrányos megkülönböztetésnek minősül, amennyiben ez a korlátozás nem érinti azokat az orvosokat, akiknek a svájci egyetemi kórházakban 3 éves szakmai tapasztalatuk van.
2.
A második jogalap azon alapul, hogy az Európai Unió a svájci állampolgárságú orvosokkal szemben nem hozott hátrányosan megkülönböztető intézkedéseket a nemzetközi jogi kölcsönösség elve alapján, amelyet a felperes szerint a Törvényszéknek meg kellene állapítania.
3.
A harmadik jogalap a Bizottság vétkes tétlenségén alapul, amennyiben ez utóbbi köteles fellépni amiatt, hogy az EUSZ 17. cikk (1) bekezdése értelmében a Szerződéseknek és az Európai Unió polgárai alapvető jogainak őre. E tekintetben a felperes az intézmények felé fennálló bizalomvédelem elvére, valamint a szerzett jogokkal kapcsolatban a jogbiztonság elvére hivatkozik.
4.
A negyedik jogalap az azzal kapcsolatos válasz hiányán alapul, hogy a felperes felkérte a Bizottságot arra, hogy sürgősen járjon el, ami valójában egy hallgatólagos elutasításnak, tehát egy sérelmet okozó határozatnak minősül.
5.
Az ötödik jogalap mulasztás miatt az EUMSZ 340. cikk alapján a Bizottság szerződésen kívüli felelősségén alapul.
Full & Egal Universal Law Academy