27.5.2019
HU
Az Európai Unió Hivatalos Lapja
C 182/34
2019. március 20-án benyújtott kereset — Kalai kontra Tanács
(T-178/19. sz. ügy)
(2019/C 182/39)
Az eljárás nyelve: francia
Felek
Felperes: Nader Kalai (Halifax, Kanada) (képviselő: G. Karouni ügyvéd)
Alperes: az Európai Unió Tanácsa
Kérelmek
A felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:
—
a felperesre vonatkozó részükben semmisítse meg az alábbi aktusokat:
—
a Szíriával szembeni korlátozó intézkedésekről szóló 2013/255/KKBP határozat végrehajtásáról szóló, 2019. január 21-i (KKPB) 2019/87 tanácsi végrehajtási határozat;
—
a szíriai helyzetre tekintettel korlátozó intézkedések meghozataláról szóló 36/2012/EU rendelet végrehajtásáról szóló, 2019. január 21-i (EU) 2019/85 tanácsi végrehajtási rendelet;
—
kötelezze a Tanácsot a teljes kár megtérítése címén 2 000 000,00 euró összegű kártérítés megfizetésére;
—
a Törvényszék eljárási szabályzatának 134. cikke értelmében — amely szerint a Törvényszék a pervesztes felet kötelezi a költségek viselésére — kötelezze a Tanácsot a saját, valamint a felperes részéről felmerült azon költségek viselésére, amelyek tekintetében a felperes fenntartja a jogot arra, hogy azokat az eljárás során igazolja.
Jogalapok és fontosabb érvek
Keresete alátámasztása érdekében a felperes öt jogalapra hivatkozik.
1.
Az első jogalap a védelemhez és a tisztességes eljáráshoz való jog megsértésén alapul. E tekintetben a felperes az Európai Unió Alapjogi Chartájának (a továbbiakban: Charta) 47. cikke és az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló egyezmény 6. és 13. cikke, valamint a Bíróság ítélkezési gyakorlata alapján azt állítja, hogy meg kellett volna hallgatni őt, mielőtt a Tanács korlátozó intézkedéseket fogadott volna el vele szemben, és hogy következésképpen a felperes védelemhez való jogát nem tartották tiszteletben.
2.
A második jogalap az EUMSZ 296. cikk második bekezdéséből fakadó indokolási kötelezettség megsértésén alapul. A felperes azt rója fel a Tanácsnak, hogy homályos és általános megállapításokra szorítkozott anélkül, hogy egyedi és konkrét módon említette volna azokat az indokokat, amelyek miatt — diszkrecionális mérlegelési jogkörét gyakorolva — azon az állásponton van, hogy a felperesnek a szóban forgó korlátozó intézkedések hatálya alá kell tartoznia. Ennélfogva egyetlen konkrét és objektív elemre sem hivatkozott, amely a felperes terhére lenne róható, és amely indokolhatná a szóban forgó intézkedéseket.
3.
A harmadik jogalap nyilvánvaló mérlegelési hibán alapul, amennyiben a Tanács a korlátozó intézkedés alátámasztására előadott indokolásában olyan tényezőket vett figyelembe, amelyek nyilvánvalóan nélkülöztek minden ténybeli alapot. Következésképpen a hivatkozott tények teljesen megalapozatlanok.
4.
A negyedik jogalap az alapvető jogok korlátozásakor az arányosság elvének megsértésén alapul. A felperes szerint ugyanis a vitatott intézkedést érvénytelennek kell tekinteni, mivel aránytalan a megvalósítani kívánt célkitűzéshez képest, továbbá aránytalan beavatkozást jelent a Charta 16., illetve 17. cikkében biztosított vállalkozási szabadságba, illetve tulajdonhoz való jogba. Az aránytalanság abból ered, hogy az intézkedés minden befolyásos gazdasági tevékenységet érint, más kritérium meghatározása nélkül.
5.
Az ötödik jogalap a tulajdonhoz való jog megsértésén alapul. A felperes a Charta 17. és 52. cikkére hivatkozva azt állítja, hogy a pénzeszközök befagyasztására vonatkozó intézkedés vitathatatlanul a tulajdonhoz való jog gyakorlásának korlátozását tartalmazza, valamint hogy a jelen esetben a felperes tevékenységéből fakadó pénzeszközök befagyasztása a Tanács által megvalósítani kívánt célkitűzéshez képest mindenképpen aránytalan sérelmet eredményez.
Full & Egal Universal Law Academy