5.8.2019
HU
Az Európai Unió Hivatalos Lapja
C 263/51
2019. június 10-én benyújtott kereset — Santini kontra Parlament
(T-345/19. sz. ügy)
(2019/C 263/59)
Az eljárás nyelve: olasz
Felek
Felperes: Giacomo Santini (Trento, Olaszország) (képviselő: M. Paniz ügyvéd)
Alperes: Európai Parlament
Kérelmek
A felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:
—
semmisítse meg az Európai Parlament Pénzügyi Főigazgatóságának azon nyilatkozatát, amely átültette a képviselőház elnökségének 2018. július 12-i 14/2018. sz. határozatát és/vagy a Köztársaság szenátusa elnökségi tanácsának 6/2018. sz. határozatát, és mindenesetre
—
semmisítse meg az Európai Parlament által folyósított élethosszig járó juttatás újbóli meghatározását és újbóli kiszámítását;
—
ebből a célból állapítsa meg, hogy a felperes jogosult a szóban forgó, a képviselőház elnöksége 14/2018. sz. határozata és/vagy a Köztársaság szenátusa elnökségi tanácsának 6/2018. sz. határozata előtti, korábban hatályos szabályozás alapján megszerzett és megszerezhető élethosszig járó juttatásra, az Európai Parlamentet pedig kötelezze a jogellenesen visszatartott valamennyi — az összegek visszatartásának időpontjától számított inflációs kompenzációval és törvényes kamatokkal növelt — összeg felperes részére történő megfizetésére, valamint
—
kötelezze az Európai Parlamentet a meghozandó ítélet végrehajtására és az élethosszig járó juttatás eredeti mértékének azonnali és teljes helyreállítására, valamennyi kár megtérítésére, ha és amennyiben a Törvényszék megállapítja, hogy azok a felperest megilletik;
—
mindenesetre kötelezze az Európai Parlamentet a költségek, ügyvédi díjak, áfa, adminisztratív költségek, átalányalapú visszatérítések teljes mértékben történő megfizetésére.
Jogalapok és fontosabb érvek
Keresete alátámasztása érdekében a felperes nyolc jogalapra hivatkozik.
1.
Az első, az Európai Parlament Elnöksége hatásköreinek megsértésére alapított jogalap
A felperes az európai juttatás újbóli kiszámításának jogellenességére hivatkozik, mivel arra — az ebben a kérdésben (az Európai Parlament eljárási szabályzatának 25. cikke alapján) kizárólagos hatáskörrel rendelkező Európai Parlament Elnöksége konkrét határozata hiányában — egyoldalúan, visszaható hatállyal és állandó jelleggel a képviselőház 14/2018. sz. határozatának kinyilvánított (nem létező) automatikus alkalmazása alapján került sor.
2.
A második, az Európai Parlament belső szabályzatának megsértésére alapított jogalap
A felperes előadja, hogy az európai juttatás újbóli kiszámítása jogellenes, amennyiben sérti az Európai Parlament képviselőit megillető költségtérítésekre és juttatásokra vonatkozó, 2009 előtt hatályos szabályzat III. mellékletének 1. cikkét. Az európai parlamenti képviselő mandátumának lejárásakor társadalombiztosítási helyzetét az olasz nemzeti parlamenti képviselők tekintetében akkoriban előírt feltételek mellett vették véglegesen át. E feltételek esetleges, évekkel később bekövetkező módosításai nem járhatnak egy már meghatározott és az Európai Parlament által a jogosultság megszerzésének időpontjában hatályos feltételek alapján rendezett helyzetre visszaható hatályú hatásokkal, mivel a képviselőház ezt követően semmiféle érdemi hatáskörrel nem rendelkezett
3.
A harmadik, az európai parlamenti képviselők statútuma 28. cikkének megsértésére alapított jogalap
A felperes előadja, hogy az európai juttatás újbóli kiszámítása jogellenes, amennyiben sérti az európai parlamenti képviselők statútumának 28. cikkét, valamint az e statútum végrehajtási szabályzatának 75. és 76. cikkét, amely cikkek előírják, hogy az új statútum hatálybalépését megelőzően megszerzett jogosultság nem vész el és hogy azt az akkor előírt feltételek mellett fizetik meg. A felperes szerint e védzáradékoktól nem lehet eltérni, még kevésbé a képviselőház elnökségének visszaható hatályú és állandó jellegű határozatával, mert az e záradékok, valamint e jogalanyok azon jogos elvárása megsértésének minősül, hogy a juttatás és annak mértéke ne módosuljon kedvezőtlenül, visszaható hatállyal, és egy eltérő, a későbbiekben önkényesen bevezetett számítási rendszer alkalmazása nyomán.
4.
A negyedik, a csökkentésre irányuló intézkedés megtorló jellegére, valamint a jogszerűség elvének, a visszaható hatály tilalma elvének és a hátrányos megkülönböztetés tilalma elvének megsértésére alapított jogalap
A felperes előadja, hogy az európai juttatás újbóli kiszámítása jogellenes, amennyiben az a jogalanyok egyetlen kategóriájával (azaz az olasz parlamenti képviselőkkel) szemben megtorló és hátrányosan megkülönböztető jellegű, továbbá amennyiben megtakarítási céloktól mentes, szimbolikus politikai értékkel rendelkező beavatkozást képez; mivel a juttatás újbóli kiszámítása később, különféle módokon került sor, továbbá mivel az állandó hatásokkal járt, az igazolatlan és eltérő bánásmódot von maga után a többi tagállam egykori európai parlamenti képviselőihez képest, valamint a 2009 után megválasztott európai képviselőkhöz és általánosságban a többi polgárhoz képest, akikre nem vonatkozik ilyen levonás.
5.
Az ötödik, az Emberi Jogok Európai Egyezménye 1. jegyzőkönyve 1. cikkének megsértésére alapított jogalap
A felperes álláspontja szerint a juttatás gazdasági előny, amely azon parlamenti képviselők magánvagyonának minősül, akiket az megillet, illetve akik esetében teljesültek az abból a jövőben való részesüléshez szükséges követelmények. A juttatás hirtelen csökkentése — annál is inkább, hogy arra a juttatásnak a képviselőház által egyoldalúan és önkényesen meghatározott, különféle jóváhagyási követelmények mellett, visszaható hatállyal elvégzett újbóli kiszámítása következében került sor — a parlamenti képviselők magánvagyona megadóztatásának felel meg, amit csakis törvény írhat elő, és aminek mindenesetre meghatározott közérdeknek kell igazolnia, amelyre a jelen ügyben nem hivatkoztak és amely nem is létezik, figyelemmel arra, hogy a járadékok újbóli meghatározása nyomán semmiféle konkrét megtakarítás nem keletkezik.
6.
A hatodik, a bizalomvédelem, a jogbiztonság és a megszerzett jogok védelme elvének megsértésére alapított jogalap
A felperes előadja, hogy az európai juttatás újbóli kiszámítása jogellenes, amennyiben nyilvánvalóan megsértették a normák és a jogviszonyok jogbiztonságának elvét, valamint a bizalomvédelem és a megszerzett jogok védelme elvét. A felperes álláspontja szerint a juttatás újbóli kiszámítása visszaható hatállyal bír, és eltérő módszertant vezet be a juttatás meghatározására, aminek következtében konzisztens (a jelen esetben 50 %-kal alacsonyabb), végleges és állandó csökkenésre kerül sor azt követően, hogy a jogosult arra jóval az említett határozat elfogadását megelőzően jogosultságot szerzett. Ily módon gyökeresen visszaéltek a jogosultak abba vetett természetes és jogos várakozásával, hogy a juttatás tényleges és tartós, figyelemmel arra, hogy nincs semmiféle olyan indok, amely igazolhatná a már jó ideje fennálló és teljesített jogi helyzetekre gyakorolt ilyen radikális és állandó hatást.
7.
A hetedik, az észszerűség, az egyenlő bánásmód, a hátrányos megkülönböztetés tilalma, valamint a szolidaritás elvének megsértésére alapított jogalap
A felperes előadja, hogy az európai juttatás újbóli kiszámítása jogellenes, amennyiben azt az indokok és célok kifejtése nélkül fogadták el, amennyiben elfogadásával túlléptek a mentességek és a hozzájárulás korlátain, aminek következtében nyilvánvalóan az alapvető egyenlőség és az észszerűség elvébe ütköző helyzet alakult ki.
8.
A nyolcadik, az észszerűség, az arányosság, az egyenlő bánásmód, a hátrányos megkülönböztetés tilalma, valamint a szolidaritás elvének megsértésére alapított jogalap
A felperes előadja, hogy a szóban forgó beavatkozás jogellenes, mivel ellentétes az észszerűség, az arányosság, a szolidaritás és az egyenlő bánásmód elvével, mivel: 1) visszaható hatállyal írja elő a társadalombiztosítási rendszert olyan jogalanyokra, akik esetében már jóval a képviselőház 14/2018. sz. határozata — sőt, jóval a társadalombiztosítási rendszernek az ún. Dini-reformmal történő hatálybalépése (1996) — előtt biztosították a járadékot; 2) módosítja az egykori parlamenti képviselőktől levont hozzájárulások jogállását, nem beszélve a képviselőház mint kifizető által levont közvetlen adókról; 3) olyan társadalombiztosítási rendszer visszaható hatályú alkalmazását írja elő, amely ugyanakkor sem részletes szabályai, sem céljai tekintetében nem adójellegű; 4) észszerűtlenül és tévesen alkalmazza az átalakítási együtthatókat és a valószínűségalapú számítási kritériumokat, azokat a már ismert múlthoz, nem pedig a jövőhöz kapcsolva; 5) azt az egyértelmű szándékot jeleníti meg, hogy egyenlővé kell tenni a járadékok kezelését és a közalkalmazottak társadalombiztosítási járulékainak kezelését, holott valójában ezek eltérő jellegű juttatások.
Full & Egal Universal Law Academy