5.8.2019
HU
Az Európai Unió Hivatalos Lapja
C 263/54
2019. június 10-én benyújtott kereset — Falqui kontra Parlament
(T-347/19. sz. ügy)
(2019/C 263/61)
Az eljárás nyelve: olasz
Felek
Felperes: Enrico Falqui (Firenze, Olaszország) (képviselők: F. Sorrentino és A. Sandulli ügyvédek)
Alperes: Európai Parlament
Kérelmek
A felperes a megtámadott feljegyezés megsemmisítését, valamint azt kéri, hogy a Törvényszék kötelezze az Európai Parlamentet az eljárás során jogellenesen visszatartott összegeknek a felperes részére történő megfizetésére.
Jogalapok és fontosabb érvek
A jelen kereset az Európai Parlament Pénzügyi Főigazgatóságának a felperest egykori parlamenti képviselői minőségében megillető nyugdíj újbóli meghatározásáról szóló, 2019. április 11-i D (2019) 14406. sz. feljegyzésére irányul.
Keresete alátámasztása érdekében a felperes három jogalapra hivatkozik.
1.
Az első, az Európai Parlament Elnöksége „az európai parlamenti képviselők statútumának végrehajtási szabályzatáról szóló”2008. május 19-i és július 9-i határozatának megsértésére alapított jogalap
—
A felperes e tekintetben azzal érvel, hogy mivel „az európai parlamenti képviselők statútumának végrehajtási szabályzatáról szóló”2008. május 19-i és július 9-i határozat 75. cikkének (2) bekezdése értelmében a statútum hatálybalépéséig megszerzett öregséginyugdíj-jogosultság „nem vész el”, a nemzeti szabályozásra való, a KKJ-ben előírt korábbi visszautalást (az abban az időszakban hatályos szabályozásra való) kereszthivatkozásnak kell tekinteni, amennyiben az egykori parlamenti képviselők által a statútum hatálybalépését megelőzően megszerzett nyugdíjjogosultság a későbbi szabályozások értelmében nem módosítható.
2.
A második, egy érvénytelen nemzeti szabályozás alkalmazása mellőzésének az Európai Parlament általi elmulasztására alapított jogalap
—
A felperes e tekintetben azzal érvel, hogy az olasz képviselőház elnökségének 14/2018. sz. határozatával bevezetett szabályozás — magával az olasz jogrenddel szemben — érvénytelen.
—
A képviselőház ugyanis úgy határozott, hogy a juttatásnak a 2012 előtti időszakokban megszerzett része tekintetében is az említett társadalombiztosítási rendszer alkalmazásával számítja ki újból az egykori képviselőket megillető járadékokat, amely juttatást valamennyi állami és magánalkalmazott számára arányos rendszer alapján fizetnek, sőt a juttatásnak még az 1996 előtti időszakokban megszerzett része tekintetében is, amely juttatást valamennyi állami és magánalkalmazott számára a „rugalmatlan” javadalmazási rendszer keretében nyújtanak. A képviselőház — a társadalombiztosítási rendszer olyan időszakokra való, visszaható hatályú alkalmazása céljából, amely időszakokban az még nem létezett Olaszországban — eltorzított, észszerűtlen és biztosításmatematikai alappal nem rendelkező rendszert fogadott el.
—
A szóban forgó reform emellett jogellenes is, amennyiben a parlamenti képviselők járadékainak kérdéskörét — legalábbis azok alapvető aspektusait — törvénnyel, nem pedig belső szabályzattal kell szabályozni (az alkotmány 69. cikke).
—
Ezen túlmenően ez sérti az egykori parlamenti képviselőknek a nyugdíjuk stabilitásához fűzött jogos elvárását, ez pedig ellentétes a bizalomvédelem elvével, amely az olasz jogrendnek is az egyik általános elvét képezi.
3.
A harmadik, az uniós jogrend alapvető elveivel, és kiváltképpen a bizalomvédelem elvével ellentétes nemzeti szabályozás Európai Parlament általi jogellenes alkalmazására alapított jogalap. Az uniós jog elsőbbsége elvének megsértése
—
A felperes e tekintetben azzal érvel, hogy az egykori olasz parlamenti képviselők járadékainak reformja keretében utólagosan újból meghatározták ezek mértékét, mégpedig teljes mértékben kiszámíthatatlan módon, a fokozatosság mellőzésével, és megfelelő óvintézkedések nélkül, ily módon a reform igen súlyosan sérti az európai jogrend alapvető elvei körébe tartozó bizalomvédelem elvét.
—
Emiatt az említett reformot nem vehette volna át az Európai Parlament: a jogrendek közötti kapcsolatot szabályozó általános elvek szerint ugyanis valamely jogrend szabályainak egy másikba való — dinamikus vagy kereszthivatkozással történő — átültetése egy jól meghatározott korláttal bír: a hivatkozásra nem kerülhet sor akkor, ha a származási jogrend normája ellentétes a rendeltetési jogrend alapvető elveivel. Ezen túlmenően az uniós jog elsőbbsége miatt, amely az Unió egyik alapvető elvét képezi, ha egy nemzeti szabályozás ellentétes egy uniós rendelkezéssel, azt — az EU teljes területén az uniós jog által a polgárok számára nyújtott egységes védelem biztosítása céljából — nem szabad alkalmazni.
Full & Egal Universal Law Academy