5.8.2019
HU
Az Európai Unió Hivatalos Lapja
C 263/62
2019. június 12-én benyújtott kereset — Egyesült Királyság kontra Bizottság
(T-363/19. sz. ügy)
(2019/C 263/68)
Az eljárás nyelve: angol
Felek
Felperes: Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királysága (képviselők: S. Brandon meghatalmazott, P. Baker QC és T. Johnston Barrister)
Alperes: Európai Bizottság
Kérelmek
A felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:
—
semmisítse meg az EKT csoportfinanszírozási mentességgel kapcsolatban az Egyesült Királyság által végrehajtott SA.44896 állami támogatásról szóló, 2019. április 2-i C(2019) 2526 európai bizottsági határozatot;
—
a Bizottságot kötelezze a költségek viselésére.
Jogalapok és fontosabb érvek
Keresetének alátámasztása érdekében a felperes négy jogalapra hivatkozik.
1.
Az első jogalap nyilvánvaló értékelési hibán alapul: a Bizottság téves viszonyítási rendszert azonosított.
—
A felperes azt állítja, hogy a Bizottság tévedett, amikor megállapította, hogy az ellenőrzött külföldi társaságokra (EKT) vonatkozó szabályok megfelelő keretet biztosítanak az összehasonlíthatóság vizsgálatához (a megtámadott határozat (107) preambulumbekezdése).
—
Az Egyesült Királyság a társasági adóztatásnak elsősorban területi rendszerét alkalmazza: általában véve csak az Egyesült Királyságból származó nyereségek adókötelesek. A releváns kiindulópont tehát az, hogy bármely külföldi leányvállalat nyereségei tekintetében nem kell adót fizetni. Az EKT-szabályozás eltér ettől az állásponttól, és megállapít bizonyos rendkívüli körülményeket, amelyek mellett felmerülhet az EKT-adófizetési kötelezettség. A megfelelő viszonyítási rendszer tehát az egészében vett társasági adóztatás keretrendszere. A felperes azt állítja, hogy a Bizottság tévedett, amikor mesterségesen szűk viszonyítási keretet vett alapul.
2.
A második jogalap azon alapul, hogy a Taxation (International and Other Provisions) Act 2010 (a nemzetközi és egyéb rendelkezésekről szóló 2010. évi adótörvény) 9. fejezetében foglalt mentességek nem eltérések.
—
Az EKT-szabályozásnak az a célja, hogy csak az olyan adózási megoldások tekintetében írjon elő EKT-adófizetési kötelezettséget, amelyek a visszaélés vagy a mesterséges jövedelem-elterelés magas kockázatával járnak. Az Egyesült Királyság olyan szabályozási technika mellett döntött, amelynek keretében: i. az EKT-k széles körű és átfogó meghatározásából indult ki, és ii. kizárta az EKT-kból származó nyereségek túlnyomó többségét annak érdekében, hogy a nyereségeknek csak azt a szűk kategóriáját azonosítsa, amely a visszaélés vagy a mesterséges jövedelem-elterelés kockázatával jár. A nemzetközi és egyéb rendelkezésekről szóló 2010. évi adótörvény 5. és 9. fejezetét együtt kell alkalmazni azon adózási megoldások azonosítása érdekében, amelyek a visszaélés vagy a mesterséges jövedelem-elterelés magas kockázatával járnak.
—
A felperes ezenkívül előadja, hogy a Bizottság nyilvánvalóan tévedett, amikor megállapította, hogy a mentességeket biztosító említett 9. fejezet eltérést jelent, mivel a Bizottság az alkalmazott szabályozási technikára összpontosított, nem pedig az intézkedés hátterét képező célokra.
—
A felperes álláspontja szerint a Bizottság — tévesen — azt is megállapította, hogy nem volt releváns elhatárolás a feljogosító hitelviszonyok (FHV-k) és a nem-FHV-k között. Kizárólag az Egyesült Királyság kormánya van megfelelő helyzetben annak eldöntéséhez, hogy az adózási megoldások mely fajtái járnak a visszaélés vagy a mesterséges jövedelem-elterelés magas kockázatával. A felperes állítása szerint a Bizottság:
a.
tévesen alkalmazta a jogot, amikor a kérdés vizsgálata tekintetében elmulasztott megfelelő mérlegelési mozgásteret biztosítani az Egyesült Királyság kormányának; és
b.
nyilvánvalóan tévesen értékelte a szóban forgó adózási megoldásokat.
3.
A harmadik jogalap a szelektív jelleggel kapcsolatos nyilvánvaló értékelési hibán alapul.
—
A Bizottság tévesen állapította meg, hogy az Egyesült Királyságnak csak a „jelentős személyi funkciók” (JSZF) tesztre kellett volna hagyatkoznia, szemben az együtt alkalmazandó említett 5. és 9. fejezettel. Téves volt azon értékelés elutasítása is, amely szerint önmagában egy JSZF-alapú megközelítésnek ugyanolyan összetett volt a gyakorlati alkalmazása, mint az Egyesült Királyságból származó tőkebefektetésen alapuló megközelítésnek.
—
A felperes ezenkívül előadja, hogy a Bizottság tévedett akkor is, amikor elutasította az Egyesült Királyság azon álláspontját, amely szerint az említett 9. fejezetben biztosított mentességek megfelelő, arányos és adminisztratív szempontból működőképes választ jelentettek a nagytanács által a Cadbury Schweppes plc és Cadbury Schweppes Overseas Ltd. kontra Commissioners of Inland Revenue ügyben hozott ítéletre (C-196/04, EU:C:2006:544).
4.
A negyedik jogalap azon alapul, hogy nem áll fenn a tagállamok közötti kereskedelemre gyakorolt hatás.
—
A felperes végül azt állítja, hogy a Bizottság tévedett, amikor megállapította, hogy az említett 9. fejezetben biztosított mentességek bármely vállalkozásnak olyan„előnyt” biztosítottak, amelynek következtében érintették a tagállamok közötti kereskedelmet. A felperes álláspontja szerint e mentességek inkább olyan mechanizmust alakítanak ki, amelynek révén az EKT-adófizetési kötelezettség kevés ügyben alkalmazandó az Egyesült Királyságban székhellyel rendelkező társaságokra. A releváns időszakban (2013-ban) nem állt fenn az egész Unióra kiterjedő kötelezettség az EKT-k nyereségeinek adóztatására, a Bizottság pedig elmulasztotta bizonyítani, hogy az említett 9. fejezetben biztosított mentességek az egyéb tagállamokban előírt kötelezettségekkel összehasonlítva bármi olyan előnyt biztosítottak, amelynek következtében érintették a tagállamok közötti kereskedelmet.
Full & Egal Universal Law Academy