12.8.2019
HU
Az Európai Unió Hivatalos Lapja
C 270/52
2019. június 28-án benyújtott kereset — Iccrea Banca kontra ESZT
(T-400/19. sz. ügy)
(2019/C 270/54)
Az eljárás nyelve: olasz
Felek
Felperes: Iccrea Banca SpA Istituto Centrale del Credito Cooperativo (Róma, Olaszország) (képviselők: P. Messina, F. Isgrò és A. Dentoni Litta ügyvédek)
Alperes: Egységes Szanálási Testület
Kérelmek
A felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:
A)
Elsődlegesen:
—
semmisítse meg az Egységes Szanálási Testület 2019. április 16-i SRB/ES/SRF/2019/10. sz. határozatát, és adott esetben a vonatkozó mellékleteket, úgyszintén az Egységes Szanálási Testület valamennyi későbbi, akár nem ismert határozatát, amelyek alapján a Banca d’Italia elfogadta a 2019. április 24-i 0543938/19. sz. és 2019. június 7-i 0733800/19. sz. intézkedéseket;
—
rendelje el az Iccrea Bancát ért azon kár megtérítését, amelyet az Egységes Szanálási Testület okozott a felperes által fizetendő hozzájárulások meghatározásával kapcsolatos feladatainak ellátása során.
B)
Másodlagosan, amennyiben a Törvényszék nem ad helyt az elsődleges kérelmeknek:
—
állapítsa meg a 2014/59/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvnek a szanálásfinanszírozási rendszerhez való előzetes hozzájárulás tekintetében történő kiegészítéséről szóló, 2014. október 21-i 2015/63/EU felhatalmazáson alapuló bizottsági rendelet (1) 5. cikke (1) bekezdése a) és f) pontjának érvénytelenségét a közösségi jog alapvető elveinek, nevezetesen az egyenlő bánásmód, a hátrányos megkülönböztetés tilalma és az arányosság alapelveinek megsértése miatt, amint azokat az EUMSZ 2. cikk rögzíti és az Európai Unió Bíróságának ítélkezési gyakorlata értelmezi.
C)
Minden esetben az Egységes Szanálási Testületet kötelezze a jelen eljárásban felmerült összes költség viselésére.
Jogalapok és fontosabb érvek
A jelen kereset az Egységes Szanálási Testület 2019. április 16-i SRB/ES/SRF/2019/10. sz. határozata, és a vonatkozó mellékletek, valamint valamennyi későbbi, akár nem ismert határozata ellen irányul, amelyek megállapítják a 2014/59/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvnek a szanálásfinanszírozási rendszerhez való előzetes hozzájárulás tekintetében történő kiegészítéséről szóló 2015/63/EU felhatalmazáson alapuló bizottsági rendelet alapján a felperes által fizetendő hozzájárulást.
Keresete alátámasztása érdekében a felperes négy jogalapra hivatkozik.
1.
Az első jogalap a vizsgálat hiányán, a ténybeli helyzet téves értékelésén, a 2015/63/EU rendelet 5. cikke a) pontjának megsértésén és téves alkalmazásán, valamint a hátrányos megkülönböztetés tilalma és a megfelelő ügyintézés elveinek megsértésén alapul.
—
A felperes e tekintetben arra hivatkozik, hogy az Egységes Szanálási Testület tévesen alkalmazta a 2015/63/EU rendelet 5. cikkének a) pontját a felperes által fizetendő hozzájárulások kiszámításakor, mivel nem vette figyelembe a csoporton belüli kötelezettségek alkalmazását.
2.
A második jogalap a vizsgálat hiányán, a ténybeli helyzet téves értékelésén, a 2015/63/EU rendelet 5. cikke f) pontjának megsértésén és téves alkalmazásán, valamint a hátrányos megkülönböztetés tilalma és a megfelelő ügyintézés elveinek megsértésén alapul.
—
A felperes e tekintetben arra hivatkozik, hogy az Egységes Szanálási Testület tévesen alkalmazta a 2015/63/EU rendelet 5. cikkének f) pontját azáltal, hogy olyan helyzetet idézett elő, amelyben kétszeres elszámolás történt.
3.
A harmadik jogalap valamely uniós szerv által tanúsított magatartás jogellenességén mint az EUMSZ 268. cikk szerinti szerződésen kívüli felelősség megállapíthatóságának kritériumán alapul.
—
A felperes e tekintetben arra hivatkozik, hogy az Egységes Szanálási Testület magatartása minden olyan szükséges tényezőt tartalmaz, amelyet az uniós ítélkezési gyakorlat az ilyen kérelemhez mindig is megkövetelt, nevezetesen az intézménynek felrótt magatartás jogellenességét, a kár tényleges fennállását, valamint a tanúsított magatartás és a vitatott kár közötti okozati összefüggés fennállását.
4.
A másodlagosan és eseti jelleggel felhozott negyedik jogalap a tényleges érvényesülés, az egyenértékűség és az egyenlő bánásmód elveinek megsértésén, következésképpen a 2015/63/EU rendelet alkalmazhatatlanságán alapul.
—
A felperes e tekintetben arra hivatkozik, hogy az említett rendelet és a felperes helyzete közötti esetleges ellentmondás sértené az előzőekben kifejtett elveket, amennyiben az Iccreával azonos ténybeli helyzetben lévő személyekre a hozzájárulások csökkentése vonatkozna, amely jogellenesen súlyosbítaná a felperes helyzetét, ami azzal a következménnyel járna, hogy hasonló helyzeteket eltérő módon kezelnének.
(1) HL 2015. L 11., 44. o.
Full & Egal Universal Law Academy