2.9.2019
HU
Az Európai Unió Hivatalos Lapja
C 295/77
2019. július 4-én benyújtott kereset — Société générale és társai kontra ESZT
(T-466/19. sz. ügy)
(2019/C 295/102)
Az eljárás nyelve: francia
Felek
Felperesek: Société générale (Párizs, Franciaország), Crédit du Nord (Lille, Franciaország) és SG Option Europe (Puteaux, Franciaország) (képviselők: A. Gosset-Grainville, M. Trabucchi és M. Dalon ügyvédek)
Alperes: Egységes Szanálási Testület
Kérelmek
A felperesek azt kérik, hogy a Törvényszék:
—
az EUMSZ 263. cikk alapján semmisítse meg az Egységes Szanálási Alapba a 2019. évre vonatkozóan fizetendő előzetes hozzájárulás meghatározásáról szóló, SRB/ES/SRF/2019/10 határozatot, a felperesekre vonatkozó részében;
—
az EUMSZ 277. cikk alapján nyilvánítsa alkalmazhatatlannak az Egységes Szanálási Mechanizmusról szóló rendelet, a végrehajtási rendelet és a felhatalmazáson alapuló rendelet következő rendelkezéseit:
—
az Egységes Szanálási Mechanizmusról szóló rendelet 69. cikkének (2) bekezdését, 70. cikkének (1) bekezdését és a 70. cikke (2) bekezdésének a) és b) pontját;
—
a felhatalmazáson alapuló rendelet 4. cikkének (2) bekezdését, 6., 7. és 10. cikként, valamint az I. mellékletét;
—
a végrehajtási rendelet 4. cikkét és 8. cikkének (5) bekezdését;
—
kötelezze az alperest az eljárás összes költségének viselésére.
Jogalapok és fontosabb érvek
Keresetük alátámasztása érdekében a felperesek négy jogalapra hivatkoznak.
1.
Az első, az egyenlő bánásmód elvének nyilvánvaló megsértésére alapított jogalap. E tekintetben a felperesek úgy érvelnek, hogy a megtámadott határozatban alkalmazott szövegek közvetlenül és erőteljesen sújtják őket, mind az alaphozzájárulás, mind a kockázati tényezők kiszámításának az ott meghatározott, módja okán. A felperesek szerint e kritériumok nem tükrözik sem a tényleges méretüket, sem a tényleges kockázatokat. Az egyenlő bánásmód elvének nyilvánvaló megsértését, amely közvetlenül a szövegekből következik, ezenfelül fokozzák a nagy intézményekkel, illetve kis és középintézményekkel szemben alkalmazott bánásmód közötti eltérések.
2.
A második, az arányosság elvének nyilvánvaló megsértésére alapított jogalap. A felperesek szerint az arányosság elvének a megtámadott határozatban alkalmazott szövegek általi szintúgy nyilvánvaló megsértése automatikusan következik az egyenlő bánásmód elvének megsértéséből. Különösen mivel az Egységes Szanálási Alap mechanizmusa előre meghatározott hozzájárulások összesített célszintjének meghatározásán alapul, e hozzájárulások intézmények közötti megoszlásának egyenlőtlensége szükségszerűen aránytalan befizetésekhez vezet, és ekképpen sérti az arányosság elvét.
3.
A harmadik, a jogbiztonság elvének megsértésére alapított jogalap. A jogbiztonság elvének a megtámadott határozatban alkalmazott szövegek általi megsértése részben az intézmény által fizetendő hozzájárulások kiszámítási módszerének előreláthatatlanságához, részben pedig ahhoz kapcsolódik, hogy e hozzájárulás nem magának az intézménynek a helyzetétől és átfogó kockázati profiljától függ, hanem a többi intézményhez képesti relatív helyzetétől.
4.
A negyedik, a megfelelő ügyintézés elvének megsértésére alapított jogalap. A megfelelő ügyintézés elvének a megtámadott határozatban történt megsértését jellemzi, hogy e határozat a kockázattól függő változó kiszámításakor nem veszi figyelembe a felhatalmazáson alapuló rendeletben meghatározott kritériumok összességét, jóllehet négy évvel a hozzájárulási rendszer hatálybalépését követően az ESZT-nek módjában kellett volna álljon valamennyi említett kritérium alkalmazása.
Full & Egal Universal Law Academy