16.9.2019
HU
Az Európai Unió Hivatalos Lapja
C 312/35
2019. július 5-én benyújtott kereset — International Personal Finance Investments kontra Bizottság
(T-493/19. sz. ügy)
(2019/C 312/29)
Az eljárás nyelve: angol
Felek
Felperes: International Personal Finance Investments Ltd (Leeds, Egyesült Királyság) (képviselő: M. Anderson solicitor)
Alperes: Európai Bizottság
Kérelmek
A felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:
—
a felperest érintő részében teljes egészében semmisítse meg az EKT csoportfinanszírozási mentességgel kapcsolatban az Egyesült Királyság által végrehajtott SA.44896 állami támogatásról szóló, 2019. április 2-i C(2019) 2526 final bizottsági határozatot;
—
amennyiben nem semmisíti meg teljes egészében a megtámadott határozatot, a) semmisítse meg azt annyiban, amennyiben az a Taxation (International and Other Provisions) Act 2010 (a nemzetközi és egyéb rendelkezésekről szóló 2010. évi adótörvény) 9A. részének 9. fejezete szerinti kamatmegfelelési adómentességre alkalmazandó, és b) állapítsa meg, hogy a visszatéríttetendő támogatás összegének meghatározásakor figyelembe kell venni azon veszteséglevonásokat, kedvezményeket, illetve mentességeket, amelyeket a kérelmező igénybe vehetett akkor, amikor a csoportfinanszírozási mentességet kérelmezte, vagy amelyeket a kérelmező akkor vehetett volna igénybe, ha nem kérelmezte volna a csoportfinanszírozási mentességet, éspedig mindkét esetben akkor is, ha az e veszteséglevonások, kedvezmények, illetve mentességek igénybevételéhez való jog az Egyesült Királyság joga értelmében már elévült;
—
az alperest kötelezze a költségek viselésére.
Jogalapok és fontosabb érvek
Keresete alátámasztása érdekében a felperes kilenc jogalapra hivatkozik.
1.
Az első jogalap azon alapul, hogy az alperes nem bizonyította, hogy fennáll az előny minden olyan esetben, amikor a csoportfinanszírozási mentességet kérelmezték. Továbbá a felperes azzal érvel, hogy amikor a csoportfinanszírozási mentességet kérelmezte — eredetileg 75 %-os mentességet igényelve —, nem vette figyelembe azt, hogy adófizetési kötelezettsége alacsonyabb lehetett volna-e, ha elvégezte volna a nemzetközi és egyéb rendelkezésekről szóló 2010. évi adótörvény 9A. része 5. fejezetének 371EB. szakasza szerinti, a jelentős személyi funkciók kritériumán alapuló elemzést.
2.
A második jogalap azon alapul, hogy nem történt állami vagy állami források révén történő beavatkozás. A felperes azzal érvel, hogy az alperes nem bizonyította, hogy a csoportfinanszírozási mentesség kérelmezése ténylegesen az egyesült királysági társaságiadó-fizetési kötelezettség csökkenését eredményezte.
3.
A harmadik jogalap azon alapul, hogy a csoportfinanszírozási mentesség nem részesít előnyben bizonyos vállalkozásokat vagy bizonyos áruk termelését. A felperes azzal érvel, hogy az alperes hibát követett el, mivel i. a referenciarendszert túlságosan szűken úgy határozta meg, hogy azt az említett 9A. részben foglalt szabályok alkotják, nem pedig az Egyesült Királyság tágabb társaságiadó-rendszere; ii. nem értelmezte úgy, hogy a nemzetközi és egyéb rendelkezésekről szóló 2010. évi adótörvény 9A. részének 9. fejezete nem tér el ugyanezen rész 5. fejezetétől; és iii. nem ismerte el, hogy még ha az említett 9. fejezet az 5. fejezettől való eltérést is jelent, azt igazolja a jogszabály 9A. részének jellege, illetve általános szerkezete.
4.
A negyedik jogalap azon alapul, hogy a csoportfinanszírozási mentesség nem érinti a tagállamok közötti kereskedelmet. A felperes azzal érvel, hogy az alperes tévesen állapította meg, hogy a csoportfinanszírozási mentesség alkalmas arra, hogy befolyásolja a multinacionális csoportok azzal kapcsolatos döntéseit, hogy az Európai Unióban hol helyezzék el pénzügyi feladataikat és székhelyüket, különös tekintettel az egyenlő versenyfeltételek hiányára és arra, hogy 2016 előtt 15 másik tagállamban nem létezett az EKT-szabályozás.
5.
Az ötödik jogalap azon alapul, hogy a csoportfinanszírozási mentesség nem torzítja a versenyt, és nem is fenyeget azzal. A felperes azzal érvel, hogy az alperes nem bizonyította, hogy a csoportfinanszírozási mentesség kérelmezése ténylegesen az egyesült királysági társaságiadó-fizetési kötelezettség csökkenését eredményezte, továbbá hogy a csoportfinanszírozási mentesség a fenti negyedik jogalapban kifejtett érvekre tekintettel nem torzítja a versenyt.
6.
A hatodik jogalap azon alapul, hogy az állítólagos támogatás visszatéríttetése ellentétes lenne az európai uniós jog általános elveivel. A felperes azzal érvel, hogy a jelentős személyi funkciók kritériumát jogbizonytalanság jellemzi, továbbá hogy az Egyesült Királyság mérlegelési mozgástérrel rendelkezett e jogbizonytalanság megszüntetését illetően, és hogy az alperes megsértette azon kötelezettségét, hogy valamennyi releváns tényezőt átfogóan elemezze. A támogatás visszatéríttetésének elrendelésével az alperes megsértette az (EU) 2015/1589 tanácsi rendelet (1) 16. cikkének (1) bekezdését, amely tiltja a támogatás visszatéríttetését abban az esetben, ha a visszatéríttetés sértené az európai uniós jog valamely általános elvét.
7.
A hetedik jogalap azon alapul, hogy a szelektív előnyt kiküszöbölné és a visszatéríttetés nem lenne szükséges abban az esetben, ha az Egyesült Királyság a csoportfinanszírozási mentességet visszamenőlegesen kiterjesztené az upstream hitelezésre és a harmadik feleknek történő hitelezésre. A felperes azzal érvel, hogy az alperes nem ismerte el, hogy az ilyen kiterjesztés bármilyen szelektív előnyt kiküszöbölne (feltéve, hogy ilyen előny fennáll), és ebben az esetben nem lenne szó az európai uniós jog értelmében visszatéríttetendő jogellenes állami támogatásról.
8.
A nyolcadik jogalap azon alapul, hogy a visszatéríttetendő támogatás összegének meghatározásakor figyelembe kell venni azon veszteséglevonásokat, kedvezményeket, illetve mentességeket, amelyeket a kérelmező igénybe vehetett akkor, amikor a csoportfinanszírozási mentességet kérelmezte, vagy amelyeket a kérelmező akkor vehetett volna igénybe, ha nem kérelmezte volna a csoportfinanszírozási mentességet, éspedig akkor is, ha az e veszteséglevonások, kedvezmények, illetve mentességek igénybevételéhez való jog az Egyesült Királyság joga értelmében már elévült. A felperes azzal érvel, hogy a megtámadott határozat (203) preambulumbekezdésének ez a helyes értelmezése, azonban amennyiben azt mégsem így kellene értelmezni, a megtámadott határozat hibás, mivel e veszteséglevonások, kedvezmények, illetve mentességek figyelmen kívül hagyása a támogatás összegének túlértékeléséhez vezetne, ami a belső piacon a verseny torzítását eredményezné.
9.
A kilencedik jogalap azon alapul, hogy az alperes nem fejtette ki a kamatmegfelelési adómentességgel kapcsolatos indokait, és nem elemezte átfogóan valamennyi releváns tényezőt. A felperes azzal érvel, hogy az alperes nem tett különbséget az említett 9. fejezetben foglalt három elkülönülő mentesség között, amelyek egymástól függetlenül alkalmazandók, és nem értelmezte úgy, hogy a kamatmegfelelési adómentesség nem jelent referenciát a jelentős személyi funkciók kritériumához, és hogy a kamatmegfelelési adómentességnek az említett 9. fejezetben való léte (amely adómentesség elválaszthatatlanul kapcsolódik a kamatköltségek levonhatóságát korlátozó szabályokhoz) azt bizonyítja, hogy az alperes tévesen túlságosan szűken határozta meg a referenciarendszert úgy, hogy azt a jogszabály 9A. részében foglalt szabályok alkotják, nem pedig az Egyesült Királyság tágabb társaságiadó-rendszere.
(1) Az Európai Unió működéséről szóló szerződés 108. cikkének alkalmazására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló, 2015. július 13-i (EU) 2015/1589 tanácsi rendelet (HL 2015. L 248., 9. o.).
Full & Egal Universal Law Academy