25.11.2019
HU
Az Európai Unió Hivatalos Lapja
C 399/91
2019. szeptember 30-án benyújtott kereset – Ferriere Nord kontra Bizottság
(T-667/19. sz. ügy)
(2019/C 399/111)
Az eljárás nyelve: olasz
Felek
Felperes: Ferriere Nord SpA (Osoppo, Olaszország) (képviselők: W. Viscardini, G. Donà és B. Comparini ügyvédek)
Alperes: Európai Bizottság
Kérelmek
A felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:
1.
Elsődlegesen semmisítse meg az Európai Unió működéséről szóló szerződés 263. cikke alapján az Európai Bizottság 2019. július 18-án közölt, 2019. július 4-i C(2019) 4969 final határozatát, amellyel a felperest 2 237 000 euró összegű bírság megfizetésére kötelezték az ESZAK-Szerződés 65. cikkének alkalmazására vonatkozó eljárás (AT.37.956 – betonvas-rúd ügy) eredményeként.
2.
Másodlagosan részben semmisítse meg a C(2019) 4969 final határozatot és csökkentse a bírság összegét.
3.
Minden esetben az Európai Bizottságot kötelezze a költségek viselésére.
Jogalapok és fontosabb érvek
Keresete alátámasztása érdekében a felperes tizenegy jogalapra hivatkozik.
1.
Az első jogalap a védelemhez való jog megsértésén alapul
—
A felperes e tekintetben arra hivatkozik, hogy megsértették az Európai Unió Alapjogi Chartája (Charta) 47. és 48. cikkét, az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló európai egyezmény (EJEE) 6. cikkét, az 1/2003 rendelet 14. és 27. cikkét, valamint a 773/2004 rendelet 11., 12., 13. és 14. cikkét, mivel a 2018. április 23-i meghallgatás nem volt orvosolta a C-88/15. P. sz. ügyben 2017. szeptember 21-én hozott ítéletben a Bíróság által kifogásolt lényeges eljárási hibát.
2.
A második jogalap a ne bis in idem elvének megsértésén alapul
—
A felperes e tekintetben a Charta 50. cikkének megsértésére hivatkozik, miszerint tekintettel arra, hogy bár a Bíróság ítélete hatályon kívül helyezte a Törvényszék ítéletét, következésképpen a Bizottság jelen határozatát, eljárási okokból, a Törvényszék már állást foglalt a Bizottság által vitatott objektív tényekről. Ez utóbbi tehát nem hozhatott volna már ugyanazon tényeken alapuló új határozatot.
3.
A harmadik jogalap a téves értelmezésen, ehhez kapcsolódóan azon kötelezettség megsértésén alapul, hogy biztosítani kell a megfelelő ügyintézéshez és az eljárás észszerű időtartamához való jog tiszteletben tartását, valamint e jogalap az indokolási kötelezettség megsértésén alapul
—
A felperes e tekintetben azt állítja, hogy a Charta 41. és 47. cikkének, valamint az EJEE 6. cikkének fényében a Bizottság nem megfelelően indokolta azt, és így tévedett annak megítélésében, hogy nem kellett értékelnie az eljárás észszerű időtartamát, igazságszolgáltatási fórumra hagyva ezen értékelést.
4.
A negyedik jogalap az észszerű határidőn belüli eljárás elvére, a hatáskörtúllépésre és a védelemhez való jog megsértésén alapul
—
A felperes e tekintetben azt állítja, hogy megsértették a Charta 41. és 47. cikkét, valamint az EJEE 6. cikkét, mivel a Bizottság olyan megállapítási és szankcionálási hatáskört gyakorolt, amellyel az eljárás észszerűtlen időtartama miatt már nem rendelkezett, azon túlmenően, hogy ezen időtartamból eredően – egyébként ténylegesen – sérült a védelemhez való jog.
5.
Az ötödik jogalap a hibás és téves indokoláson, hatáskörtúllépésen, az arányosság elvének, valamint a Charta 41. és 47. cikkének és az EJEE 6. cikkének megsértésén alapul
—
A felperes e tekintetben arra hivatkozik, hogy a Bizottság nem igazolta, hogy jogos érdeke fűződik a határozat újbóli elfogadásához, amely hatáskörtúllépés eredménye.
6.
A hatodik jogalap az EUMSZ 277. cikk értelmében az 1/2003 rendelet 25. cikkére vonatkozó jogellenességi kifogáson, valamint a megállapítási és szankcionálási hatáskör túllépésén alapul
—
A felperes az 1/2003 rendelet 25. cikkének jogellenességére hivatkozik, mivel az ellentétes az eljárás észszerű időtartamának elvével és az arányosság elvével.
7.
A hetedik jogalap azon alapul, hogy a 2019. július 4-i határozat a kifogásolt magatartások érdemét tekintve részlegesen jogellenes, valamint sérültek a bizonyítási teherre vonatkozó általános elvek és az in dubio pro reo elv
—
A felperes e tekintetben arra hivatkozik, hogy a Ferriere Norddal szemben kifogásolt magatartások közül egyes magatartásoknak nincs versenyellenes hatása, és azokat a Bizottság egyáltalán nem bizonyította.
8.
A nyolcadik jogalap a bírságösszeg visszaesés miatti növelésének jogellenességén alapul, mivel sérült a védelemhez való jog
—
A felperes e tekintetben arra hivatkozik, hogy jogellenes a bírságösszeg visszaesés miatti növelése, mivel sem a kifogásközlésben, sem az újbóli határozathozatali eljárás ezt követő aktusaiban a Bizottság nem hozta fel ezt a súlyosító körülményt, ami akadályozta a felperest abban, hogy e tekintetben védekezzen.
9.
A kilencedik jogalap a bírságösszeg visszaesés miatti növelésének jogellenességén alapul, mivel jelentős időmúlás következette be és sérült az arányosság elve
—
A felperes e ponttal kapcsolatban azt állítja, hogy még ha az első jogsértés megállapítása és a megtámadott határozattal kifogásolt magatartás között eltelt idő nem tekinthető túlzottnak, figyelembe kell venni, hogy a megtámadott határozat újbóli elfogadásának időpontjában az első jogsértés megállapításától számítva harminc év telt el.
10.
A tizedik jogalap a bírságösszeg visszaesés miatti növelésének jogellenességén alapul, mivel túlzott az összeg és hiányos az indokolás
—
A felperes e tekintetben arra hivatkozik, hogy a bírság visszaesés miatti 50 %-os növelése nem igazolt, tekintve az eljárás kirívóan hosszú időtartamát.
11.
A tizenegyedik jogalap az enyhítő körülmény címén a bírságösszeg csökkentésére vonatkozó egyenlő bánásmód elvének megsértésén alapul
—
A felperes úgy véli, hogy nem elegendő az enyhítő körülmény címén a felperesre alkalmazott bírságcsökkentés, mivel az arányosan kisebb, mint az a csökkentés, amely ugyanezen jogalapon más vállalkozással szemben nyert elismerést.
Full & Egal Universal Law Academy