EUR-Lex -  62019TN0670 - HU

25.11.2019   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 399/95

2019. október 1-jén benyújtott kereset – FG kontra Parlament

(T-670/19. sz. ügy)

(2019/C 399/114)

Az eljárás nyelve: francia

Felek

Felperes: FG (képviselők: L. Levi és M. Vandenbussche ügyvédek)

Alperes: Európai Parlament

Kérelmek

A felperes azt kéri, hogy a Törvényszék:

—

állapítsa meg, hogy a jelen kereset elfogadható és megalapozott;

következésképpen

—

semmisítse meg a felperes pályázatát elutasító határozatot és a [bizalmas] (1) állásra [bizalmas]-t kinevező határozatot;

—

amennyiben ez szükséges, semmisítse meg a panaszát elutasító 2019. június 21-i határozatot;

—

rendelje el a felperest ért, a keresetlevélben részletezett vagyoni kár megtérítését;

—

a felperest ért nem vagyoni kár megtérítéseként ítéljen meg ex aequo et bono és ideiglenesen 10 000 euróban meghatározott összeget;

—

pervezető intézkedések keretében kötelezze az alperest az alábbiak bemutatására:

—

az elbeszélgetésekről készült teljes jelentés és a tanácsadó bizottság ajánlása;

—

az elbeszélgetéseken a pályázók által érintett témák listája;

—

az érdemek értékelési szempontjainak a tanácsadó bizottság és adott esetben az kinevezésre jogosult hatóság által használt listája;

—

az Elnökségnek a felvételről szóló határozatra vonatkozó megbeszélésének jegyzőkönyve;

—

az alperest kötelezze az összes költség viselésére.

Jogalapok és fontosabb érvek

Keresete alátámasztása érdekében a felperes öt jogalapra hivatkozik.

1.

Az első jogalap az indokolási kötelezettség megsértésére vonatkozik.

2.

A második jogalap a 2000. május 16-i határozat és az álláshirdetés 6. cikkének jogellenességére vonatkozik annyiban, amennyiben azok sértik a megfelelő ügyintézés, a jogbiztonság és a hátrányos megkülönböztetés elveit, valamint az Európai Unió tisztviselői személyzeti szabályzatának 27. cikkét. Mindenesetre a jelen ügyben követett felvételi eljárás az alábbi indokok miatt jogellenes.

—

Először is a kinevezésre jogosult hatósággal nem közölték a bizottságnak a pályázók érdemeire vonatkozó teljes véleményét, amikor a kinevezésre vonatkozó határozatát meg kellett hoznia, vagyis választania kellett. Ez továbbá azt jelenti, hogy az említett érdemeket nem értékelte előre meghatározott (és a fortiori közölt), objektív és átlátható szempontok alapján sem a bizottság, sem a kinevezésre jogosult hatóság.

—

Másodszor az elbeszélgetésekről készült jelentést kísérő ajánlás nem különösebben pontos. A bizottság az elbeszélgetésről készült jelentés elkészítésére szorítkozik, azonban a 2000. május 16-i határozat nem írja elő, hogy a bizottság az elbeszélgetések alkalmával összehasonlítja az érdemeket. A 2000. május 16-i határozat azt sem pontosítja, hogy az Elnökségnek kinevezésre jogosult hatóságként eljárva e célból szempontokat kell meghatároznia, különösen mivel úgy tűnik, hogy az Elnökség nem fért hozzá a bizottság által kidolgozott szempontokhoz, akár léteznek azok, akár nem.

—

Harmadszor a 2000. május 16-i határozat nem pontosítja, hogy a kinevezésre jogosult hatóság rendelkezik a pályázók összes aktájával. Noha az alperes azt állítja, hogy az Elnökség tagjainak rendelkezésére álltak a pályázók személyes aktái, azt nem állítja, hogy e tagok ténylegesen betekintettek ezen aktákba és különösen a felperesébe.

—

Negyedszer a 2000. május 16-i határozat nem írja elő a bizottság és a kinevezésre jogosult hatóság által az érdemek megvizsgálása és összehasonlítása céljából kidolgozott szempontok pályázókkal való közlését.

3.

A harmadik jogalap nyilvánvaló értékelési hiba elkövetésére és a szolgálati érdek megsértésére vonatkozik. A felperes e tekintetben azt állítja, hogy [bizalmas] kinevezésével a [bizalmas] állásba a kinevezésre jogosult hatóság nyilvánvaló értékelési hibát követett el, amely mind az álláshirdetés feltételeinek tiszteletben tartására, mind [bizalmas] és a felperes érdemeinek összehasonlítására vonatkozik. A kinevezésre jogosult hatóság továbbá nyilvánvalóan megsértette a szolgálati érdeket.

4.

A negyedik jogalap a megtámadott határozatok tekintetében a tárgyilagosság és a pártatlanság elveinek, valamint az Európai Unió Alapjogi Chartája 41. cikkének megsértésére, továbbá hatáskörrel való visszaélésre vonatkozik.

5.

Az ötödik jogalap a gondoskodási kötelezettség megsértésére vonatkozik.

(1)  Kitakart bizalmas adatok.

Full & Egal Universal Law Academy